114288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyommagnak, főleg utifűfélék magvának vetőmagtól, főleg lóheremagtól való mágneses elkülőnítésére és szer az eljáráshoz

MAGYAR KIRÁLYI #B|J| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114288. SZÁM. X/'a. OSZTÁLY. Jj. 6181. ALAPSZÁM. Eljárás gyommagnak, főleg útifű- (plantago-) félék magvának vetőmagból, főleg lóheremagból való mágneses elkülönítésére és szer az eljáráshoz. Loránd Géza technikus, Budapest. A bejelentés napja 1931. évi március hó 7-ike. Vetőmagnak gyommagtól való megsza­badítására alkalmazott ismert eljárások lényege, hogy az elkülönítendő magvakat olyan masszával keverik, amely az elvá-S lasztandó magfajtákhoz nem egyforma mértékben (egyikhez jobban, a másikhoz kevésbé vagy egyáltalában nem) tapad s ezzel a magkeverékben résztvevő magfaj­tákat fizikai tulajdonságaik (súly, faj-10 súly, alak, nagyság stb.) szempontjából egymástól még inkább eltérővé teszi. Az egyes magfajták között kis mértékben már eredetileg is meglevő eme tulajdon­ságok közötti különbözőségeknek említett 15 fokozása az elkülönítendő magfajták me­chanikai szétválasztását, pl. triörözését, súly vagy fajsúly szerint való osztályozá­sát stb. volt hivatva megkönnyíteni éis tökéletesebbé tenni. 20 Ismeretesek már olyan különleges el­járások is, amelyek révén a magkeverék­hez mágnes hatásának engedelmeskedő anyagot (vagy ily anyagot tartalmazó masszát) adunk. Ilyen eljárást ismertet 25 pl. a (nyomtatásban 1906 február 27-én megjelent) 813.404. számú amerikai, vala mint a (nyomtatásban 1922 február 7-én megjelent) 1,405.690. számú amerikai szabadalom leírása, amely eljárás értel-80 mében vastartalmú masszát nedvesen (híg pép alakjában) kevertek a magkeve­rékhez s azután ezzel a masszával kevert magkeveréket mágneses berendezésen ve­zették át, ahol a vastartalmú masszával 85 bevonódott gyommagvakat a massza ta­padására alkalmatlan értékes magfajtá­tól a mágnes különítette el. Ennek az járásnak azonban nagy hátránya, hogy a nedvesség az értékes mag esíraképessógét kedvezőtlenül befolyásolta s az értékes 40 mag szárítása további külön berendezést és költséges műveletet tett szükségessé. Javaslatba került továbbá olyan eljá­rás is (pl. az 1922 szeptember 7-i elsőbb­séggel 1923 szeptember 6-án bejelentett 45 87.115. számú magyar szabadalom tár­gya), amely az előbb említett eljárástól — a jelzett hátrány elhárítására — ab­ban tér el,, hogy a mágneses hatásnak en­gedelmeskedő masszát száraz, állapotban 50 adja a magkeverékhez. Noha ez a javí­tott eljárás kielégítő eredménnyel alkal­mazható az érdes felületű gyomimagvak­nak (pl. az arankamagnak) a sírna felü­letű lóheremagtól való elkülönítésére, 55 egyáltalában alkalmatlan a nagyobb rész­ben sima felületű gyommakvaknak, főleg az útifű-(plantago-)félék magvainak el­választására. Az útifű-mag egyik oldala ugyan lapos és barázdás, amely barázdá- 60-ban a mágnesezhető száraz porból némi csekély mennyiség tehát befészkelődni képes; felületéinek többi része azonban domború és sima, úgy hogy itt a száraz mágneses anyag megtapadni sehogy sem 55 t tud. Ennek következménye azután az, hogy a mágneses erő a sima felületű gyommag (főleg az, útifű-mag) túlnyomó részére hatástalan elannyira, hogy ez utóbbi eljárás csak erélyes triőrözéssel 70 kapcsolatban nyújt félig-meddig tűrhető eredményt, azonban az útifű-mag teljes eltávolítására ez az eljárás még így sem volt alkalmas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom