114288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyommagnak, főleg utifűfélék magvának vetőmagtól, főleg lóheremagtól való mágneses elkülőnítésére és szer az eljáráshoz
MAGYAR KIRÁLYI #B|J| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114288. SZÁM. X/'a. OSZTÁLY. Jj. 6181. ALAPSZÁM. Eljárás gyommagnak, főleg útifű- (plantago-) félék magvának vetőmagból, főleg lóheremagból való mágneses elkülönítésére és szer az eljáráshoz. Loránd Géza technikus, Budapest. A bejelentés napja 1931. évi március hó 7-ike. Vetőmagnak gyommagtól való megszabadítására alkalmazott ismert eljárások lényege, hogy az elkülönítendő magvakat olyan masszával keverik, amely az elvá-S lasztandó magfajtákhoz nem egyforma mértékben (egyikhez jobban, a másikhoz kevésbé vagy egyáltalában nem) tapad s ezzel a magkeverékben résztvevő magfajtákat fizikai tulajdonságaik (súly, faj-10 súly, alak, nagyság stb.) szempontjából egymástól még inkább eltérővé teszi. Az egyes magfajták között kis mértékben már eredetileg is meglevő eme tulajdonságok közötti különbözőségeknek említett 15 fokozása az elkülönítendő magfajták mechanikai szétválasztását, pl. triörözését, súly vagy fajsúly szerint való osztályozását stb. volt hivatva megkönnyíteni éis tökéletesebbé tenni. 20 Ismeretesek már olyan különleges eljárások is, amelyek révén a magkeverékhez mágnes hatásának engedelmeskedő anyagot (vagy ily anyagot tartalmazó masszát) adunk. Ilyen eljárást ismertet 25 pl. a (nyomtatásban 1906 február 27-én megjelent) 813.404. számú amerikai, vala mint a (nyomtatásban 1922 február 7-én megjelent) 1,405.690. számú amerikai szabadalom leírása, amely eljárás értel-80 mében vastartalmú masszát nedvesen (híg pép alakjában) kevertek a magkeverékhez s azután ezzel a masszával kevert magkeveréket mágneses berendezésen vezették át, ahol a vastartalmú masszával 85 bevonódott gyommagvakat a massza tapadására alkalmatlan értékes magfajtától a mágnes különítette el. Ennek az járásnak azonban nagy hátránya, hogy a nedvesség az értékes mag esíraképessógét kedvezőtlenül befolyásolta s az értékes 40 mag szárítása további külön berendezést és költséges műveletet tett szükségessé. Javaslatba került továbbá olyan eljárás is (pl. az 1922 szeptember 7-i elsőbbséggel 1923 szeptember 6-án bejelentett 45 87.115. számú magyar szabadalom tárgya), amely az előbb említett eljárástól — a jelzett hátrány elhárítására — abban tér el,, hogy a mágneses hatásnak engedelmeskedő masszát száraz, állapotban 50 adja a magkeverékhez. Noha ez a javított eljárás kielégítő eredménnyel alkalmazható az érdes felületű gyomimagvaknak (pl. az arankamagnak) a sírna felületű lóheremagtól való elkülönítésére, 55 egyáltalában alkalmatlan a nagyobb részben sima felületű gyommakvaknak, főleg az útifű-(plantago-)félék magvainak elválasztására. Az útifű-mag egyik oldala ugyan lapos és barázdás, amely barázdá- 60-ban a mágnesezhető száraz porból némi csekély mennyiség tehát befészkelődni képes; felületéinek többi része azonban domború és sima, úgy hogy itt a száraz mágneses anyag megtapadni sehogy sem 55 t tud. Ennek következménye azután az, hogy a mágneses erő a sima felületű gyommag (főleg az, útifű-mag) túlnyomó részére hatástalan elannyira, hogy ez utóbbi eljárás csak erélyes triőrözéssel 70 kapcsolatban nyújt félig-meddig tűrhető eredményt, azonban az útifű-mag teljes eltávolítására ez az eljárás még így sem volt alkalmas.