114281. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelfogó

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114281. SZÁM. VlI/j OSZTÁLY — JB. 12970. ALAPSZÁM. Villamos jelfogó. Brander Bertil Johan, távírómérnök, Stockholm (Svédország). A bejelentés napja 1935. évi február hó 16-ika. Svédországi elsőbbsége 1934. évi február hó 23-ika. A találmány villamos jelfogó vagy eihhez hasonló kapcsolókészülék, különösen pedig az önműködő távbeszélőberendezóseknél használatos fajtájú jelfogó, mely 5 tudvalevőleg gyakran nagyobbszámú érintkezőrugóval van ellátva. A találmány mindenekelőtt az ilyen jelfogók rugótárjainak szabványosítását és egyszerűsítését célozza, miáltal ezek előállítá-10 sát egyszerűsíthetjük és olcsóbbá tehetjük. Evégből az érrntkezőrugókat a találmány szerint rigy rendezzük el, hogy ezeket egymással különféleképp összetéve használhatjuk és így a használatos nyitó, záró és átváltó („morze") érintkezéseket és egyéb összeállításokat is megvalósíthatjuk, anélkül, hogy evégből sok különböző mintájú rugót-ár („Federsatz") építése válnék szükségessé. A találmány másrészről az előállítási költségeket úgy csökkenti, hogy az érintkező nyomásoknak az egyes érintkezőrugók hajlításával történő szokásos beállítása, amivel ezeknek a megfelelő elő-25 feszítést adjuk, elmarad. Ehelyett a beállítási mód helyett egy, az összes mozr gatható érintkezőrugókat egyidejűleg beállító közös és időt megtakarító berendezést alkalmazunk. 80 A találmány további célja, hogy az érintkezés zárásakor az érintkezőrugónak összetett hajlító és csavaró mozgást kölcsönözzünk, hogy ezzel az érintkezőn bizonyos súrlódó (dörzsölő) hatást idézzünk 85 elő, mimellett az érintkezés meglbizihatóbb lesz, mint az eddig szokásos (használatos) jelfogóén ntkezőknél. Az eme érintkező-40 45 15 20 elrendezésnek egy az alábbiakban ismertetendő foganatosítási alakja szerint az érintkezőrugókat újszerű kettős érintkezőkkel láttuk el. A találmányt egy példaképem foganatosítási alakjának kapcsán a csatolt rajzok alapján az alábbiakban ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti jelfogó oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábrában feltüntetett jelfogó felülnézete. A 3. ábra az 1. ábra III—III vonala men- 50 tén vett megnagyobbított metszet. A 4. és 5. ábrákon az ilyen jelfogókban használatos két különböző mintájú érintkezőrugót tüntettünk fel. Az 1—3. ábrákban feltüntetett példa sze- 55 rint a jelfogónak a szokásos szögletalakú (a) vaskerete vagy tartója van. Mellső homlokfalán a (c) cséve vége előtt (b) horgony van mozgathatóan ágyazva és a (c) cséve a szokásos módon az (a) tartó hátulsó 60 szárára van felerősítve. Egy, pl. a tizennégy, (1—7) és (11—17), érintkezőurgókból álló rugótár egy egységet alkot, ami egy (r) fémlemezre van szerelve, amely a rugótárral együtt az (a) 65 tartó hátsó végére csavarokkal van felerősítve. Az érintkezőrugók a szokásos módon szigetelő lemezekkel vagy öntött szigetelőtömbbel vannak egymástól elszigetelve. Az érintkezőrugók fölött egy külön (g) ru- 70 góról gondoskodtunk, amelynek feszültségét az (1) csavarral szabályozhatjuk. Ezt a (g) rugót úgy állítjuk be, hogy az (f) tolóka vagy más mozgatható szerv felső vé-