114249. lajstromszámú szabadalom • Szíkvízgyártó berendezés

HAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114249. SZÁM. XVIII/d. OSZTÁLY. — J. 3390. ALAPSZÁM. Szikvízgyártó berendezés. Juhász József műszerész és Abaffy Zoltán gyógyszerész, Kaposvár. Fótszabadalom a 110232. sz. törzsszabadalomhoz. A p'ótszabadalom bejelentésének napja 1935. év junins hó 13-ika. A szikvízgyártó berendezések helyes működésének egyik legfontosabb feltétele a víznek és szénsavnak lehetőleg tökéletes keverése. A korábban e célra alkalmazott 5 mozgó szerkezetek egyrészt aránylag költségesek voltak, másrészt a használatuk körülményes volt, míg egyéb régebbi módszerek nem eredményezték a víz és szénsav tökéletes keveredését. Ezért a 110232. 10 számú törzsszabadalom szerint oly keverőcsaptelepet javasoltunk, melynek (öbb térre osztott keverőhengere van, mely hosszú keveredési úttal, továbbá többszöri irányváltoztatással, illetve a keverési úton 15 különféle ütközőpontok létesítésével biztosítja a víz és szénsav tökéletes keveredését. A törzsszahadalom szerinti berendezés a tökéletes keveredés elérésére elvileg al-20 kalmasnak mutatkozott ugyan, azonban magától a keveréstől független, egyéb gyakorlati hátrányokkal járt, amelyeknek kiküszöbölése a találmány célja. Ugyanis a törzsszabadalom 3. igénypontja szerinti 25 megoldás értelmében a keverő-csap telep szénsavszelepével összekötött nyomócső a többszörös keverőhenger belső keverőcsövébe torkollik és szórófejben végződik, úgy hogy a szórófejből kilépő nagynyo-30 mású szénsavsugár a vízszelepen át a belső keverőcsőbe nyomuló vizet magával ragadja, hogy azulán a többszörös keverőhenger többi részében azzal jól összekeveredjék: a gyakorlatban kitűnt, hogy 35 a szénsavtartályból származó cseppfolyós szénsavnak injektorszerű szórócsőből kitóduló sugara és a víz között (azoknak tényleges keveredési ponLjáig) részleges vákuum keletkezik és e körzetben a még félig cseppfolyós szénsav hirtelen kitér- 40 jed, elpárolog és magában véve ismeretes jelenség folytán megfagy, elannyira, hogy a szórócső sok esetben, aránylag rövid használat után eldugul. Hosszas kísérleteink azt eredményezték, hogy ezt a hát- 45 rányt csak újgy kerülhetjük el, ha az injektorszerű hatást mellőzzük és a belső keverőcső alján a vizet és a szénsavat bebocsátó nyílásokat egymás mellett, lehetőleg egy szinten helyezzük el, úgyhogy 50 a víz és a szénsav egymással nyomban találkozik és keveredik; így tehát a szénsavnak nem adunk többé alkalmat arra, hogy hirtelen kiterjedhessen és elpárologhasson. Más szóval a keveredésre az in- 55 jektorhatás elkerülésével csupán magát a szénsav nagy nyomását használjuk fel. Ennek a javításnak gyakorlatilag célszerű megoldási alakja szerint ugyanezt a hatást, fokozottab mértékben, úgy ér- 60 jük el, hogy (alább leírt további célból is) lyukasztott falú belső keverőcső alsó részét, melynek közepébe torkollik a szénsavbebocsátó nyílás, a vízszeleppel közlekedő vízlér veszi körül, mely a keverő- 65 cső falának lyukain át a keverőcső belsejével közlekedik. így a szénsavbebocsátó nyílás egész körzetét víz árasztja el, úgyhogy a beáramló szénsav nyomban vízoszlopot vagy vízréteget talál maga előtt 70