114185. lajstromszámú szabadalom • Cipőipari orrmerevítőanyag és eljárás annak feldolgozására

114185. S tán, a bőrre és a bélésre rögtön erősen rátapaci, úgy hogy a felsőrész majdnem azonnal tovább feldolgozható és a sámfára ráhúzható, anélkül, hogy az orrmerevítő elesíiszásától kellene tartani. Ennél a ráhúzásnál a lágyított orrmerevítő a kallózatlan nemez használata folytán az adott esetben használt sámfaalakot könnyen ós ráncképződés nélkül felveszi, úgy hogy a ráverési munka teljesen elmarad és minthogy az orrmerevítőnek a lágyuláshoz csak kevés oldószer felvételére van szükség, a bőrön oldószer nem üt át. A következő munkamenetet, a cvikk élést, az eddig ismert orrmerevítők használata mellett iigy végzik, hogy a sámfára ráhúzott cipőt orrcvikkelőgépbe viszik, ahol is a felsőbőrnek a sámfa fölötit kinyúló peremét cvikkelőollók segítségével a sámfára fordítják ós azután MacKay eljáráshál tűzőszögekkel (tacks) a talpbélésre szegezik és ragasztószerrel felragasztják. A szegeknek emellett az a céljuk, hogy az orrot addig tartsák a talpbélésen, amíg az orr megszáradt és a ragasztószer kötött, ami rendszerint egy óráig, vagy még hoszszabb ideig tart. E szárítási idő után az összes szögeket fijból el kell távolítani és csak azután lehet a felesleges bőrt a cipő továbbkészítése céljából levágni. Az ú. n. rámánvarrott (Goodyear-eljárással készült) árunál a sámfára húzott orrot a sámfára való rádolgozás után, az említett tűzőszegek helyett, a (talpbélésajak mentén a felsőbőr peremére felhúzott dróttal a talpbélésre erősítik addig, amíg a rádolgozott orr megszárad, majd ezt a drótot a talpbólésajak, felsőbőrpereni és ráma összevarrása előtt ismét eltávolítják. Az orrok és adott esetben a fent említett ragasztási helyek gyorsabb száradásának elérése céljából a cipőket szárítókemencéken is át lehet vezetni, ami azonban az előállítási költségeket növeli. Ha a találmány szerinti orrmerevítőt használjuk, akkor a talpbélésre rádolgozott és felragasztott orrnak tűzőszegekkel vagy fűződrótokkal való megerősítése, ami az ismert orrmerevítőknél a még nedves orrnak a talpbélésről való leválását megakadályozza, teljesen elmaradhat. A fentiek értelmében ugyanis a találmány szerinti orrmerevítő lágyuláskor csak nagyon kevés oldószert vesz fel, ez a kis mennyiségű oldószer pedig a felsőrésznek a talpbélésre való rádolgozásakor pl. meleg levegő bevezetése útján eltávolítható, úgy hogy a felragasztott orr igen gyorsan szárítható és így alakját megtartja, anélkül, hogy leválástól kellene tartani. A cvikkelés tehát a találmány szerinti orrmerevítő alkalmazása esetén a következőképen végezhető. Először az orrot az orrovikkelőgépen szokásos módon a sámfára, illetőleg a szélén kötőszerrel, mint pl. a fentenilített impregnálószerrel előbb bekent, majd megszárított talpbélésre rádolgozzák. Minthogy ennél a rádolgozásnál az orrmerevítő imp regnálóanyaga a bélésen kissé átüt, a talpbélés említett kötőszerét ismét meglágyítjuk, úgy hogy a talpbélés és a felsőrész kívánt összeragad ását elérjük. Ahelyett azonban, hogy a rádolgozott nedves orrot a megszáradá«áig a talpbélésen tűzőszegekkel vagy fűződróttal megerősítenők, a találmány szerint a rádolgozott orra rövid ideig, pl. %—1 percig meleg légáramot irányítunk, minekfolytán az orr és különösen annak ragasztási helye rögtön megszárad, úgy hogy az orr a talpbéléssel formaállóan összeköttetésben marad és a cipő közvetlen a cvikkelés után tovább feldogozható. Emellett az új orrmerevítőnek még egy további igen lényeges előnye van. Minthogy, amint már említettük, a felsőbőr: nek a sámfára, illetőleg az ezen fekvő talpbélésre való rádolgozásánál az orrmerevítő meglágyult impregnálószere a cipőbélésen kissé átüt ós minthogy a találmány szerint használt impregnálószernek nagy ragadóképessége van, ia rádolgozásnál a felsőrész és talpbélés közötti összeköttetést már maga az átütött impregnálószer is biztosíthatja, anélkül, hogy a talpbélésre kötőszert kellene felkenni. A találmány szerinti orrmerevítő alkalmazása esetén tehát egyetlen munkamenetben, mégpedig a rádolgozásnál a felsőrész és a talpbélés között benső, állandó összeköttetést érhetünk el, anélkül, hogy további kötőiszerre vagy tűzőszögekre vagy fűződrótökra volna szükség. Ahelyett, hogy a ragasztási helyre meleg légáramot irányítanánk, lehet a cvikkelőollókat is, pl. villamos úton felmelegíteni, ami ugyanazt az eredményt szolgáltatja. Ez a munkamenet azonban csak a találmány szerinti orrmerevítőknél lehetséges, minthogy azok különleges impregnálásuk folytán lágyuláskor csak kevés oldószert vesznek fel, műgyantatartalmuk folytán nagy ragadóképességgel rendelkeznek és a rövid száradás folytán gyorsan megkeményednek s formaállóak lesznek. Az új orrmerevítő további előnye végül