114185. lajstromszámú szabadalom • Cipőipari orrmerevítőanyag és eljárás annak feldolgozására

Megjelent 1936. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114185. SZÁM. I/b. OSZTÁLY. — H. 9607. ALAPSZÁM. Cipőipari orrmerevítőanyag és eljárás annak feldolgozására. Haupt Richárd gyáros Albersweiler (Pfalz). A bejelentés napja 1935. évi augusztus hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi február hó 20-ika. A találmány cipőipari orrmerevítőanyag és eljárás annak feldolgozására. Cipők orrának és sarokrészének merevítésére már használatosak olyan merevítőanyagok, amelyek celluloid- vagy nitrocellulózoldattal bekent vagy impregnált szövetekből vagy nemezekből állnak. Az ilyen anyagokból készült orrmerevítők feldolgozása rendszerint úgy történik, hogy az orrmerevítőket a bevonat vagy az impregnálóanyag lágyítása céljából néhány percig valamely oldószerbe, mint pl. acetonba, vagy metilacotátba stb. mártják, vagy ez oldószerek gőzeivel gőzölik, majd a cipőfelsőrész és a bélés közé helyezik, úgy hogy azok lágyított állapotban, a felsőrésznek a cvikkelőgépen végzett kezelésekor, azaz a sámfára vialó ráhúzásakor (Überholen) és rádolgozásakor (Hereinwalken), a használt sámfaalakhoz illeszkednek és a bőrrel, valamint a béléssel egyesülnek. Ezeknek az orrmerevítőknek azonban különböző jelentős hátrányaik vannak. Az első igen lényeges hátrány az, hogy ezek az orrmerevítők bemártáskor, vagy gőzöléskor a bevonatnak vagy az impregnálóanyagnak lágyítására sok oldószert igényelnek és így sok oldószert vesznek fel, úgy hogy nagyon nedvesek és ragadósak lesznek Ha azután az ilyen lágyított orrmerevítőt a cipőfelsőrészbe a felsőbőr és> a bélés közé helyezzük, akkor különösen színes cipőki él és lakkcipőknél, az orrmerevítő felvette oldószer a bőrön könnyen átüt, úgy hogy aaon foltok mutatkoznak. Lakkcipőknél hólyagok és zsugorodások is könnyen felléphetnek. Az impregnálás nagyfokú ragadóssága folytán az orrmerevítő a bőrön csak rosszul tapad, úgy hogy a felsőrésznek a sámfára való ráhúzásakor elcsúszik, és ennélfogva az, orrmerevítő behelyezését meg kell ismételni; ha viszont az elcsúszást nem vették észre, akkor a kész cipő nem lesz kifogástalan, sőt esetleg selejitárút, kapnak. Ezenkívül a ragasztási hely száradása is meglehetősen hosszú ideig tart. Továbbá hátrány az is, hogy az orrmerevítőket beragasztó munkásnő az orrmerevítők ragadóssá ga folytán kezét állandóan bepiszkítja, es így egyáltalában nem kerülhető el, hogy a munkásnő magát a bőrt ne szennyezze be3

ami különösen akkor nagyon hátrányos, ha világos színű bőrről van szó, mert, ezek a szenynyeződési foltok alig távolíthatók el. Ha másrészt az orrmerevítő bemártása vagy gőzölése csak rövid ideig tart, akkor az orrmerevítő bevonatának vagy impregiiálásának csak a külső rétege lágyul meg, míg a belső rétegek csaknem minden befolyástól mentesek maradnak. Ennek azonban ismét az a hátránya, hogy a ragasztás egyáltalában nem lesz kifogástalan, mert ha a celluloid- vagy nitrocelltilóz impregnálások nem lettek eléggé nedvesek és lágyak, akkor az orrmerevítők a bőrön csak rosszul tapadnak. Hogy a bevonat vagy az impregnálás lágyításához szükséges oldószerrel takarékoskodjanak és különösen elérjék azt, hogy etirél a műveletnél az orrmerevítő ne vegyen fel túlságosan sok oldószert, ami a fentjelzett hátrányokat előidézi, aján-