114181. lajstromszámú szabadalom • Lábítóhajtás kerékpárokhoz

MAGYAR KIRÁLYI #CMw SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114181. SZÁM. XX/c. OSZTÁLY. — B. 12916. ALAPSZÁM. Lábítóhajtás kerékpárokhoz. Bajtay Ernő, Bajtay Mihály és Bajtay László technikusok Tállya. A bejelentés napja 1935. évi január hó 5-ike. A találmány kerékpárokhoz való lábítóhajtás, mely adott hajtóáttétel mellett lehetővé teszi, hogy sík pályán egy bizonyos sebességet az eddigi lábí főhajtások működtetéséhez szükségesnél kisebb erővel, vagy az eddigivel azonos erővel, de nagyobb sebességet érjünk el, míg hegymenetnél az emelkedést az eddiginél kisebb erőkifejtéssel győzzük le. A találmány értelmében ezt a célt úgy érjük el, hogy a lábító forgattyúkarját oly módon képezzük ki, hogy annak az a végpontja, melyen a taposó ismert módon csuklósan megerősített, oly pályát ír le, mely egy részében a körtől eltér, olyképen, hogy a lábító forgáscsapjának a forgattyúkar forgáspontjától mért távolsága akkor a legnagyobb, amikor a forgattyúkar az előremenet irányában vízszintes helyzetbe jutott. Ezt a mozgást úgy hozzuk létre, hogy a forgattyúkart két egymással eltolhatóan vagy csuklósan összekötött részből készítjük, melyek egyike a forgattyúkar forgáscsapjával, másika pedig a lábító forgáscsapjával kapcsolt és utóbbit olyan hajtószerkezettel mozgatjuk, hogy a forgattyúkar pályájának egy részén nem követi a forgattyúkar mozgását, hanem a körtől eltérő pályán mozog. A mellékelt rajz a találmány szerinti lábítóhajtásnak két példaképeni foganatosítási alakját mutatja. Az 1. ábra a lábítócsap mozgási görbéje, a 2. ábra a hajtószerkezet egyik megoldásának oldalnézete a lábító kinyújtott helyzetében, a 3. ábra ugyancsak vízszintes metszete, a 4. ábra a 2. ábrához hasonló oldalnézet a lábító megrövidített helyzetében. Az 5., 6. és 7. ábrák a hajtószerkezet további példaképeni foganatosítási alakját a 2., 3. és 4. ábrákhoz hasonló nézetekben, illetve metszetben mutatják. Az 1. ábrán (A) a forgattyúkar forgáspontja és (B) a lábító forgáspontja. Mint az ábrából látható, a (B) forgáspont pályájának egy részén, az (1) helyzettől a (III) helyzetig, a körtől eltérő pályán mozog, olyképen, hogy a lábító forgattyúkarjának kétrészű kiképzése és a (B) forgáspontot tartó rész különleges hajtása következtében az i(I) helyzettől a (P) nyíllal jelzett mentirányban legelői fekvő (II) helyzetig haladva az (A) és (B) pontok közötti távolság az (1) hossztól az i(L) hosszig nő, innen pedig a (III) helyzet eléréséig ismét az (I) hosszig csökken. A íorgattyúkar, visszamenő lökete alatt, a (III) helyzettől a (IV) helyzeten keresztül az (I) helyzetig, az (I) hosszban elreteszelődik, mert a (B) pontot körpályán vezetjük. Az <I) helyzettől a (II) helyzetig, vagyis abban a löketrészben, amikor munkát kell végezni, a láb tehát fokozódó nyomatékot tud kifejteni, mely a (II) helyzetben a legnagyobb. A hajtószerkezetnek a 2—4. ábrán feltüntetett foganatosítási alakjánál a lábító hajtó forgattyúkarja két egymáshoz képest eltolható részből van. Az egyik rész az (1) vezeték, melyben a másik (2) rész, az (1) rész (3) ütköző toldatával kapcso-