114178. lajstromszámú szabadalom • Porlasztott tüzelőanyag és levegő keverékét előállító eljárás és készülék

Megjelent 1936. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114178. SZÁM. Il/e. OSZTÁLY. — L. 6736. ALAPSZÁM. Porlasztott tüzelőanyag és levegő keverékét előállító eljárás és készülék. Lazin Béla műhely főnök Budapest. A bejelentés napja 1934. évi október hó 8-ika. A találmány porlasztott tüzelőanyag és levegő keverékét előállító eljárás és készülék. i j Az eddig ismeretes fúvókás megoldások hátránya, hogy nagy üzemnyomást igényelnek, jelentős fojtási veszteségekkel járnak, egyenetlenül porlasztanak és hogy üzemnyomásuk változása befolyásolja a tüzelőanyag porlasztási fokát, valamint a keverék összetételét. További hátrányaik, hogy könnyen eldugulnak ós hogy szerfölött nagy égési hőnek vannak kitéve, mert a nem mozgó fuvókákból kilövelődő sugárban mindig akad a szájnyílásig gyorsan visszagyúló és mindjárt a szájnyílásnál égő keverékréteg. Ismeretesek centrifugás készülékek is, ezek hátránya viszont, hogy röpítőszárnyaik résztvesznek az anyagok, illetve a keverék szállításában, továbbá, hogy az égőkeverék ezeknél is könnyen visszagyullad a porlasztóhelyig. Mindkét fajta megoldás közös hátránya, hogy nem lehet velük a mindenkori tüzelőanyag természetéhez igazodni, sem pedig nem lehet teljesítményüket pontosan szabályozni anélkül, hogy a porlasztási vagy az égési viszonyok ne változnának meg, továbbá, hogy nem alkalmasak az olcsó, nehéz olajok gazdaságos eltüzelésére. A találmány célja, hogy mindezen hátrányokat kiküszöböljük és hogy zavarmentes, gazdaságos, pontosan szabályozható, folytonégő tüzelésünk legyen, akár a legsilányabb nehézolajök eltüzeléséhez is. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy egyrészt sugárirányban sorosan, egymásután következő és keresztirányban szótterülő szakaszokra frakcionáltan, erőművileg porlasztjuk el a tüzelőanyagot és másrészt, hogy a tüzelőanyagnak utolsó, még pedig belső feszültségét vesztett, illetőleg gyakorlatilag belső feszültségtől mentes fázisába keverünk levegőt. A keveréklevegőt legcélszerűbben a porlasztás erőművi munkájától mentesen vezetjük be, még pedig teljes mennyiségét, vagy legalább is túlnyomó részét közvetlenül a mondott utolsó tüzelőanyag fázisba. így a keveréklevegő mennyisége, úgyszintén a tüzelőfolyadék mennyisége és halmazállapotváltozása a mindenkori keveróklevegő szállítónyomásától független marad és egyszerű, könnyen áttekinthető viszonyokat kapunk ahhoz, hogy úgy a keveréklevegőt, mint a tüzelőfolyadékot is, mindegyiket magában, a neki legjobban megfelelő módon kezelhessük, pl. hogy mindegyiküket csupán a szállításhoz megkívántató kis, legfeljebb 3 atm.-nyi nyomáson vezessük be. A karburálás azután csupán akkor történik, midőn a tüzelőfolyadék már igen finom köddé van szétporlasztva. Mérsékelten, azaz legfeljebb 300 C°-ra előmelegített keveréklevegő bevezetésével fokozhatjuk a karburálás tökéletességót. Ekkor ugyanis a hóviszonyok úgy alakulnak, hogy az olaj nem kozmásodhatik meg előre és nem is sülhet be, úgy hogy a vezetékek nem tömődnek el. A találmány szerint az új eljárást oly, axiális tüzelőanyagbevezetéssel ellátott röpítőkerékkel, előnyösen lapátkerékkel foganatosítjuk, amely axiális értelemben