114168. lajstromszámú szabadalom • Iratgyűjtő

MAGYAR KIRÁLYI ÍQj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114168. SZÁM. IX/a/b. OSZTÁLY. — K. 12932. ALAPSZÁM. Iratgyűjtő. Kovács Sándor könyvkötőmester Budapest. A bejelentés napja 1935. évi március hó 27-ike. A találmány oly iratgyűjtő, mely lehetővé teszi különböző iratoknak, pl. leveleknek, számláknak, szerződéseknek, stbl tetszőleges csoportosításban (pl. A. B. C. sorrendben, dátum szerint, stb.) való eltevését és könnyű kezelését. A találmány lényege, hogy bekötési tábláikhoz oly tasakokat erősítünk, amelyekbe elhelyezhetjük a megőrzendő iratokat. A tasakokat tetszés szerint regiszterrel is elláthatjuk. Az így eltett iratok nem esnek ki a gyűjtőből, mint az egyszerű lapokból álló, eddig ismert iratrendezőknél és nem is sérülnek meg, mint a befűző szerkezetes gyűjtőknél, ahol a befűzés céljából az iratokat előbb át kiell lyukasztani. Ez utóbbi gyűjtőnél gyakran előfordul, hogy az iratot a fűzőszerkezet kinyitása nélkül akarják a gyűjtőből kivenni, amikor is az irat természetesen beszakad; de gyakran előfordul az is, hogy a lyukasztás — ha az irat margója keskeny — az irat olyan részére esik, ahol írás van (tükör), amikor is ama helyen az írás olvashatatlanná válik. Végül előnyösebb a találmány szerinti iratgyűjtő a rugós hátú köny vtáibla alkotta iratgyűjtőnél is; ez utóbbit ugyanis, ha teljesen kinyitjuk, a benne levő iratok kiesnek. Ha viszont nem nyitjuk ki teljesen, az iratok belső szélei nem választhatók jól széjjel, ami az olvasást megnehezíti. Mindezeket a hátrányokat a találmány szerinti iratgyűjtő teljesen kiküszöböli, amennyiben az iratok a tasakokban mindenkor kényelmesen elhelyezhetők és onnan könnyen ki is emelhetők és átlyukasztásuk is felesleges. A tasakoknak egyik, célszerűen elülső, lapját a hátsónál kisebbre készítve, a tasakok tartalmát ennek kivétele nélkül is áttekinthetjük. A csatolt rajz a találmány két, példaképem kiviteli alakját tűnteti fel, amelyek egymástól lényegben nem, hanem csak kivitelben különböznek. Az 1. ábrán (la) és (1b) a gyűjtő táblájának elülső, illetve hátsó lapja, (lc) pedig a háta, amelyet célszerűen kemény, azaz nem hajlékony anyagból készítünk. Ehhez az (lc) háthoz erősítjük a (2) tasakokat — az ábra hatot tűntet fel — melyekbe az iratok helyezhetők. Mindegyik tasak alul összefüggő — célszerűen egy darabból levő — (2a) és (2b) lap'ból áll; a lapokat belső (2c) szegélyük mentén erősítjük — pl. ragasztással — a tábla (lc) hátához. 1 A tasak készítésénél — az 1. ábráénál kisebb léptékű — la. ábra szerint derékszögű négyszög alakú lapból indulunk ki és azt — célszerűen középen — a vonalkázottan jelzett (11) vonal mentén összehajtjuk. Így a (2a) és (2b) lapokat kapjuk. A (2b) elülső lapnak a (2a) lappal össze nem függő egyik (12) sarkát célszerűen levágjuk és a két lapot a (13) vonal mentén meghajlítva, az így kapott (2c) szegélynél erősítjük a táblához. A (12) sarok levágásával a tasak az 1. ábrán látható alakot kapja, ami lehetővé teszi a benne elhelyezett iratoknak könnyű áttekintését azoknak kivétele nélkül is. Az egyes tasakokat ismert módon regiszterrel is elláthatjuk, amint azt az 1. áblra is feltűnteti. A 2. ábra szerinti kivitelnél a tasakok (3a) és (3b) lapjai két helyen — alul és oldalt — egymással összefüggnek. E tasakok