114165. lajstromszámú szabadalom • Önműködöen szívó forgószivattyú segédfolyadékokkal
ábra matatja, míg a 3. ábra a szembenfekvő (cl) nyomóhasíték alakját és helyzetét tünteti fel, melyet a (c) szívóhasítékon át belépő folyadék akkor ér el, ha a lapátos kerék a nyilak irányában egy fordulatot végzett. A kerék lapátfclületeinok alakját az 1, ábra mutatja; ezek egy külső (p) részből és egy belső (q) részből állanak, amelyek tengelyirányban egymáshozképest eltolt helyzetűek. Ilymódon a külső (p) lapátrészek mellett — úgyszólván a lapátfeiületek kivágása által — tárcsaalakú (f) gyűrűtér képződik, amelyben a centrifugális erő által kifelé röpített segédfolyadék forog. Ebbe a gyűrűtérbei a tokfal (g) kiugrása nyúlik, amely ugyanolyan széles, mint a gyűrűtér és oldalról tekintve a 2. ábrán látható alakú. Ez a kiugrás vezető eszközt alkot, amely a gyűrűtérben a nyíl irányában forgó folyadékáramot a görbe (h) vezetőfelülettel fölfogja és azt fokozatosan a kerék közepe felé tereli, úgy hogy a lapátos keréken belül a centrifugális hatással szemben a kerékagy szomszédságában levő (i) lapátközökbe lép (2. ábra) és az ezekben levő szállítófolyadékot a (d) nyomóhasítékba szorítja. A, kiszorított folyadék egy része azonban a centrifugális erő hatása alatt a lapátos kerék belső (q) részéből annak külső (p) részébe jut, amely tehát belülről csapódik föl. Ha az üzem kezdetén a szivattyú lapátos kerekét forgásba hozzuk, akkor a keréknek külső (p) lapátrészeit tartalmazó része természetesen folyadékkal van töltve; a szállítás közben a belső kerékrészből a (q) lapátrészek között kifelé röpített folyadék tehát arra törekszik, hogy a lapátos kerék külső (p) részében forgó folyadékot kiszorítsa. A kiszorított folyadék magában véve valamely megfelelően elhelyezett csatornán át a lapátos kerék külső (p) részéből közvetlenül a (d) nyomóhasítékba vagy a szivattyútok (b) nyomóteróbe lenne vezethető. A feltüntetett szivattyúnál azonban a (p) lapátok mellett az (f) gyűrűtérrel szemben levő aldalon a tokban a keréktengelyhez központos (r) üreg van, amely a 3. ábrán látliató megszakított gyűrűalakú. Ennek az üregnek tengelyirányú mélysége kezietben fokozatosan növekedik és azután agyforma marad, míg a végén (r')-nél az üreg összeszűkül, pl. olymódon, hogy mélysége fokozatosan ismét csökken. Ennek következtében az (r) térben forgásba íozott folyadék bizonyos mértékben gyorsul. A tokfal azon (t) részében, amely fölött a lapátos kerék külső (p) része terjed, egy külön (u) , csatorna van, amely az (r) üreget a. (d) nyomóhasítékkal összekapcsolja. Ez a csatorna az (r) üreghez ennek vége előtt pl. azon a helyén csatlakozik, ^melyen a szűkülés kezdődik; az itt duzzadó folyadék tehát teljesen vagy részben az összekötőcsatomába szoríttatik és a szivattyú (d) nyomóhasítékán át a belső (p) kerókrészből közvetlenül a nyomóhasítékba szállított folyadékkal együtt kiáramlik. Az (u) csatorna alakját a 3. ábra mutatja. Az (r) tér ellaposodó (r') vege mellett, egy darabon a tokfal kiugró hengeres részében körívalakú vájat van, amelynek mélysége fokozatosan növekedik az (r') rész fokozatosan csökkenő mélységével ellentétesen. Az így létesített (u) csatornát egy keskeny (t') nyelv a (d) nyomóhasíték ferde bevezető felületétől különválasztja; ez a nyelv azon a helyen végződik, ahol a (d) hasíték tulajdonképeni átbocsátó nyílása kezdődik. A nyelv vége mögött az (u) csatornába, szorított folyadék tehát közvetlenül juthat a (d) nyomóhasítékba. A folyadéknak lehetőleg lökésmentes terelésére azt célszerűen az (u) csatorna, végén a ferde felfutó és átterelő (v) felület fogja föl. E ferde (v) felület mögött a tokfal hengeres kiugrása ismét kellően a (p) lapátos kerékrész oldalszéleihez fekszik. Ha a lapátos kereket a 3. ábrán feltüntetett tokfedélen fekve képzeljük, akkor megérthetjük, hogy a lapátos kerék (p) és (q) részeinek összetalálkozó szélei az egész hengeres tokfalkiugrást szorosan érintik, kivéve azt a darabot, amelyben az (u) csatorna van. Azon a helyen, ahol az (u) csatorna kezdődik a (p) lapátrészek alatt egy hasadék nyílik, amelynek mélysége fokozatosan növekedik (4. ábra) és amely röviddal a (t') nyelv vége előtt teljes mélységét éri el (1. ábra). Az (r) térből kiszorított víz tehát a fokozatosan bővülő hasadékon keresztül eltávozhat, anélkül, hogy a (p) lapátos kerékbe vissza kellene jutnia. A leírt szerkezet előnye, hogy a kiszorított folyadékot fokozatosan eltereli és csaknem lökésmentesen a nyomóhasítékba szállítja. Könnyen érthető, hogy az (r) térben forgásba hozott folyadék aránylag nagy sebességgel a (d) nyomóhasítékba szoríttatik. Ezzel a szomszédos terekre ejektorszerű hatást gyakorol, amely a forgó szivattyú első fordulatainál, amikor a
