114147. lajstromszámú szabadalom • Tűzoltó gránát

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 11414*7. SZÁM. XVlII/b. OSZTÁLY. — J\ 7480. ALAPSZÁM. Tűzoltó gránát. Finzi Gino magánzó Roma. A bejelentés napja 1935. évijulius hó 19-ike. Olaszországi elsőbbsége 1935. évi március hó 18-ika. A találmány tűzoltó gránát. Ilyfajta szerkezeteik, újabban, csekély hibáktól eltekintve, tűzoltáshoz igen használhatóknak bizonyultak. A gránátokat az eloltandó tűzre helyezik vagy pl. hajítókészülékkel a tűzre röpítik, amikor is rendesen a gránát közepén fekvő robbanótöltet robbanása folytán, belső nyomás keletkezik, amely a burkolatot szétrepeszti és a szilárd, por alakú vagy folyékony anyagból álló oltótöltést a tér minden irányában szétröpíti. E gránátok íohátránya tokjuk vagy tartályuk törékenységében rejlik. A törékenység a gránátok jó működési módja szempontjából ugyan elengedhetetlen, azonban azzal a káros következménnyel jár, hogy a kihajított gránátnak a tűzfészekre való csapódásánál a tartály megsérül vagy eltörik és így a szilárd vagy folyékony oltószert a robbanótöltet robbanásánál fellépő belső nyomás egyenlőtlenül röpíti széjjel, még pedig előnyösen a tok legkisebb ellenállást támasztó részeinek irányában. A szótporlasztás egyenlőtlensége igen károsan befolyásolja, sőt résziben el is nyomja az oltó hatást. Ezi a hátrány még fokozódik, ha a folyékony oltószer esetleg repedéseken távozik, ni előtt a gránát működésbe lépne. A felcsapódó gránát burkolata vagy ;okja megsérülésének és a fentemlített íátrányok fellépésének meggátlásóra javasolták a tok felületének ütéseknek illenálló, vastag anyaggal, pl. kéregpapírral való borítását. Ez a merevítés azonmn tetemes akadálya az oltótöltés kit'eestendezésének, miért is nagyobb robbanótöltést kellett alkalmazni. Ezzel azonban a gránát kezelése és elhajítása különösen akkor válik veszélyessé, ha a gránáton kívül, a védőborítást, összetartó fémrészek vannak. Ez ismert gránátok kezelése valóban veszedelmes, mert szerkezeti anyaguk szilánkokká hasadásra hajlik, lövedékszerűen hat és azonkívül az oltótöltés egyenletes szétporlasztását befolyásolja. E gránátok robbanó töltete általában ama lángokkal való érintkezéstől gyullad meg, amelyeik a kanócot felvevő csőből kiszögelő fonalak vagy nyúlványok elégésénél keletkeznek. Ez a tokból kinyúló cső és nyúlványai celluloidból vagy más oly anyagokból állnak, amelyek a robbanótöltet robbanásakor elégnek és résziben elpusztulnak. A kanóccső rendesen a gránát közepén átmenő tengelyirányú rúdon kívül vian és vele párhuzamos. A cső feladata, hogy a robbanótöltetet az oltószerrel. valamint általában nedvességgel való érintkezéstől megóvja. Az ismert gránátoknál azonban a kanóccső nem felel meg a vele szemben támaszitott követelményeknek, mert szerkezeti anyaga folytán mechanikai szilárdsága igen csekély éis sérülés nélkül igen nehezen áll ellen ama tetemes igénybevételeknek, amelyeknek a gránát előállítása közben alá van vetve. A csőnek egyszeri, még kis mértékű sérülése is, a robbanótöltet és így az egész gránát hatékonyságát igen károsan befolyásolja. A találmány oly oltógránát, amely az ismert gránátoktól lényegesen különbözik, az ismertetett hátrányoktól ment és a ke- ' zelésélvel megbízott egyén személyi bizton-