114142. lajstromszámú szabadalom • Hornyolt építőelem

MAGYAR KIRÁLYI #PHJ§ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 1J4142. SZÁM. VlII/a. OSZTÁLY. -— li. 13127. ALAPSZÁM. Hornyolt építőelem. Bleier Pál műegyetemi hallgató Budapest. A bejelentés napja 1935. évi julius hó 18-ika. A találmány hornyolt építőelem, melynek legalább egyik homlokoldalán élhornyok vannak. Az élhornyok vagy az építőelem magassági vagy szélességi irányában, vagy mindkét irányban haladnak. Mindkét irányban haladó élpárok elrendezése esetén a hornyok körülfutnak. Az élhornyok célszerűen kifelé szűkülő keresztmetszetűek, úgy hogy az építőelemeknek vízszintes vagy függélyes sorokban egymás mellé illeszkedésekor nagyjában fecskefarkalakú csatornákat létesítenek. A találmány szerinti élhornyos tégla rendeltetése kettős. Első sorban fokozza a belőle készült fal hőszigetelő értékét azzal, hogy az élhornyokban elhelyezett habarcsdugók légmentesen és kellő vastagságban elzárják a fal álló és fekvő habarcshézagait, másodsorban pedig a falfelületeket borító vakolattal való összefüggésük folytán meggátolják a vakolatnak a fal felületéről való leválását. Különösen vékony külső falakkal határolt helyiségekben gyakran észlelik, hogy a vakolaton, főleg a hézagok helyén foltok keletkeznek, sőt gyakran a téglaformák a falon pontosan kirajzolódnak és a vakolat lassan letöredezik. Feltűnő módon nyilvánul meg ez a jelenség a szél- és esőjárta házoldalon, valamint az ehhez csatlakozó épületsarkokon. E hátrány elkerülésére eddigelé ily falazatoknak téglából való készítésénél különleges előírásokat (soklukú tégla, üreges lapokat) kellett betartani és a falat legalább a szél- és esőjárta oldalon vízhatlan vakolattal kell ellátni. A találmány szerinti hornyolt építőelem alkalmazása esetén ezekre a rendszabályokra nincs szükség, mert az él hornyokat kitöltő habarcsdugók a habarccsal esetleg csak hiányosan megtöltött fekvő és álló habarcshézagokat tökéletesen elzárják, mert hiszen az építőelemek homlokfalain elrendezett élhornyok könnyen kenhetők ki habarccsal. Hornyolt téglák már ismeretesek. Eddigelé azonban a hornyok vagy a tégla hosszoldalán futottak végig, amikor minden oldalhoronyba a szomszédos téglának a horonnyal alak és nagyság tekintetében egyező kiszögellése kapcsolódott. Ennek az elrendezésnek a célja az építőelemek jó egymásbafogódzásának biztosítása volt. Ismeretesek továbbá a téglaoldalon kiképezett, magasságirányban haladó hornyok is, amelyek a téglák egymás mellé illesztésekor zárt keresztmetszetté egészítik ki egymást és a fal szilárdságát fokozó habarcsrudak felvételére valók. Ez ismert elrendezésektől eltérőleg a találmány szerint az építőelem homlokfelületén élhornyok vannak, melyeknek célja és rendeltetése merőben eltér a tégla lapjain alkalmazott hornyokétól. A rajz a találmány példaképeni megoldási alakját szemlélteti. Az 1. ábra a hornyolt tégla axonometrikus képe. A 2. ábra vízszintes téglasor fölülnézete, illetve falazat vízszintes metszete. A 3. ábra egymás fölé helyezett téglasor, ill. falazat függélyes metszete. A 4. ábra vakolatlan falazat elölnézete. Az (1) építőelem (1. ábra) homlokfalain