114139. lajstromszámú szabadalom • Gyújtólángégő

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114139. SZÁM. IL/G. OSZTÁLY. W. (i-t07. ALAPSZÁM. Gyujtólángégő. Wiesengrund Ferenc tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 14-ike. A találmány kisfogyasztású, nehezen ki­alvó gyujtólángégő, főként nagy fűtőér­tékű és nagy nyomás mellett felhasznált gázokhoz, pl. propánhoz, butánhoz, stb. Egyszerű kiömlőnyílások nagynyomású gázoknál gyujtóláng céljaira nem hasz­nálhatók fel, mert a nagy nyomás követ­keztében a gáz kiömlési sebessége oly nagy, hogy a lángot elfújja. A sebesség­nek fojtócsavarral való csökkentése szin­tén nem ad kielégítő eredményt, mert a fojtócsavarral a keresztmetszetet annyira le kell csökkenteni, hogy a megmaradt kis nyílás a legkisebb tisztátalanságtól eldu­gul és a láng kialszik. A szabad nyílás eldugulása annál inkább bekövetkezik, mert újabb tapasztalat szerint egyes gá­zoknál a legkisebb keresztmetszetek he­lyén a gázállapotúnál sűrűbb állagú anya­gok válnak ki és ezt a kiválást elékapcsolt szűrők alkalmazásával sem lehet meggá­tolni. Megkísérelték már pórusos anyagból ké­szült gyujtólángegők használatát is. Azon­ban a pórusos anyag alkalmazása főként nagyfűtőértékű gázoknál olyan kis mérete­ket adott, hogy a felülethez képest kis köbtartalom folytán a nagy sugárzási hő­veszteség következtében a láng könnyen kialudt. A találmány értelmében a pórusos, gáz­áteresztő anyagból való égőfejeket bemé­lyítésekkel (hornyokkal vagy vájatokkal,) látjuk el. E mélyítések alkotják az égő­felületet, míg a pórusos anyagból való égőfej többi részét — természetesen a gáz belépése helyének kihagyásával — gáz­áthatlan anyaggal borítjuk, pl. zománcoz­zuk. így az égés a felület kis részeire összepontosul, a kisugárzás kisebb és az égési helyeken a pórusos anyag izzásba jön, úgy hogy kis láng esetén is stabil,, nehezen kialvó égést kapunk. A találmány értelmében továbbá a gáz­áthatlan borítást és a mélyítéseket a gyujtólángfejen úgy rendezzük el, hogy az égés számára szabadon hagyott mé­lyítések és az égőfejet hordozó foglalat között gázáthatlan! borítással ellátott rész van. Ezzel elérjük azt, hogy a foglalat köz­vetlen környezetében láng, illetőleg izzó­részek nincsenek és a foglalat csak nagyon kevéssé melegszik. Nem kell tehát attól tartani, hogy a foglalatot és égőfejet egy­mással rögzítő ragasztás vagy tömítés meg­lazul, sem pedig attól, hogy a gáz a fel­melegedett foglalat anyagával vegyi reak­cióba lép. A rajz a találmány néhány példaké­pem kiviteli alakját mutatja. Valamennyi ábránál a pórusos anyag­ból való (2) égőfej az (1) foglalatba van gáztömören beillesztve. Az égőfejet gáz­bebocsátó (3) fúrattal láttuk el. Az 1. ábra szerinti kivitelnél az égőfejet kúpos (4) vájattal láttuk el. Az égőfej többi részét — a gázt bebocsátó rész kivételével — a szaggatott vonalakkal jelölt (5) zománoozás borítja. A 2. ábra szerinti kivitelnél (6) bevágás képezi az égési felületet, míg a szaggatottan jelölt (7) felület gázáthatlan réteggel borított. A 3. ábra szerinti ki­vitelnél a (2) égőfejnek gömbalakú (9) toldata van. Az égési felületet, a toldatot a törzzsel összekötő (8) nyak képezi, míg a (11) sapka és (10) köpeny zománcozva

Next

/
Oldalképek
Tartalom