114117. lajstromszámú szabadalom • Mérő- és leolvasztószerkezet tengeri és légi navigációs, csillagászati, térképészeti és hasonló feladatok megoldására

Letve ,a korongot az, előírt módon forgatva, ha a földrajzi szélesség az északi félgömbre esik, az óraszöget balról jobbra az alsó sorban kell leolvasni (az óraszöget tehát az egyenlítő délpontjától számítjuk), míg az azimutot a felső' sorban jobbról balra olvassuk le. A déli félgömbön az óraszöget jobbról balra a felső sorban, tehát az egyenlítő északpontjától, míg az azimutot az alsó sorban balról jobbra olvassuk le. Az azimutnak neve mindig megegyezik a földrajzi szélesség nevével, irányát pedig az óraszög iránya határozza meg. 3. Adva van valamely égitest deklinációja, azimutja és magassága. Határozzuk meg a földrajzi szélességet (5. ábra). Megoldás: A (D) csavaranyát oldva az (A) karral megjelöljük a zenit helyét (A), másrészt a (B) kar elforgatásával és eltolásával az azimut és a magasság metszéspontját (B). Most a karokat egymáshoz rögzítjük és ezután baifelé addig forgatjuk, míg a (B) karon levő (I) jel a deklináció párhuzamos körét metszi (B'). Ebben a helyzetben az (A) karon levő jel a földrajzi szélességre (A') esik, mely így egyszerűen leolvasható. Ha az azimut kevesebb, mint 90° ós a magasság kisebb, mint a dekli náció, akkor az eredmény kétféle lehet, mert a (B) karon levő. jel a deklináció párhuzamos körének két helyére, nevezetesen az első vertikálástól délre és északra eshet. A pontos érték meghatározásához tehát ismerni kell vagy a földrajzi szélességnek vagy pedig a bemért égitest óraszögének megközelítő értékét. A számszerű példa (5. ábra) adatai a következők: Megadott értékek (Deklináció 12° 30' É, azimut É 136° 42' K, magasság 40° 37'. A meghatározott földrajzi szélesség 55° É. A forgó korong használata az 1. példa magyarázata alapján minden továbfbi nélkül érthető. 4. Legnagyobb körön való hajózás vagy repülés. Adott értékek: A kiindulási pontnak és a végpontnak földrajzi koordinátai, meghatározandó a távolság, a kiindulási és a végső irányok (6. ábra). Megoldás: Az (A) és (B) karok kapcsolatát meglazítva, az (A) kart úgy forgatjuk el, hogy a (G) jel arra az (A) pontra essék, ahol a kiindulási pont földrajzi szélessége a hálózatot határoló kört metszi. A (B) kart úgy forgatjuk és toljuk el, hogy az (I) jel a végpontra, vagyis arr a a (B) pontra essék, ahol a végpont földrajzi szélességének megfelelő párhuzamos kör a kiindulási pont és a végpont közötti hoszszúságkülönbségnek megfelelő függőleges kört metszi. Most a két kart egymáshoz rögzítve, azokat együttesen addig forgatjuk, míg a (G) jel a pólusra (A') esik. Ebben a második helyzetben a szferikus távolságot úgy olvassuk le, hogy annak a párhuzamos körnek értékét, melyre az (I) jel esik (B') pont 90°-ból levonjuk. Annak a függőleges körnek értéke, melyre az (I) jel most esik, megadja a kiindulási irányt. A végső irányt úgy határozzuk meg, hogy a kiindulási pontot és a végpontot egymással felcseréljük, tehát a végpontot vesszük kiindulási pontnak (C) és a csavar meglazítása után az (A) kar (G) jelét erre a pontra, a (B) kar (I) jelét pedig a végpontnak vett kiindulási pontra (D) állítjuk be. Moist a csavart újra rögzítve, a karokat úgy forgatjuk el, hogy az (A) kar (G) jele a (C) pontról a (C') pontra (pólus) jusson. A (B) kar (I) jele: most a (D') pontra fog mutatni. A követendő legnagyobb kör meghatározására a fentemlített második helyzetben megrajzoljuk azt a függőleges kört, mely a két jel közé esik (A—B és a karrendszert az első helyzetbe (A'—B') forgatjuk vissza, amelyben a legnagyobb kör egyes pontjait és tetőpontját könnyen leolvashatjuk. Hasonlóan járunk el az átlátszó forgó korong használatánál. A 6. ábrán látható számszerű példában a megadott értékek: Kiindulási pont 37° 49' É, 122° 30' Ny, végpont 35° 40' É, 140° 0' K, a hosszúságkülönbsóg tehát 97° 30* Ny. Eredmény: Kiindulási irány: É 56° 54' Ny, végső irány É 125° 30' Ny, szferikus távolság 74° 6', tehát 4446 tengeri mérföld. Ha ilyen feladatok megoldásához az ábrázolt módon számozott táblázatot használjuk, akkor a kiindnlási irányt mindig az ellenkező oldalról kell számítani, mint amelyiken a kiindulási pontot megjelöltük. A kiindulási irány neve mindig a kiindulási pont földrajzi szélességének nevével egyezik meg, iránya pedig megfelel annak az iránynak, amelybe a végpont a kiindulási ponttól esik. A végső irányt mindig arról az oldalról kell számítani, mint amelyen a végpontot (ebben az esetben kiindulási pontnak véve) megjelöltük. A végső irány neve megegyezik a végpont földrajzi szélességének nevével, de iránya ugyanaz, mint az előbbi esetben, tehát az az irány, amelybe a valódi végpont a valódi kiindulási ponttól esik.