114105. lajstromszámú szabadalom • Ellenállás-hegesztés

tásossá (4. ábra). Ha pl. csupán az utolsó (27) szegmens (9. ábra) válik hatásossá, a (62) elosztó kefének a csupán e szegmenshez tartozó (61) összekötő karmantyúval való összeköttetése folytán, akkor az áramkör csupán egy a szegmens által megállapított ív hosszának megfelelő időegységnyi időszak alatt zárt. Az elosztó kefe oly beigazítása, melynél az. utolsó két szegmenssel jut érintkezésbe, bét egységre, illetve oly időtartamra növeli az áramkör zárási idejét, mely az utolsó két szegmens alkotta ívnek felel meg és így tovább. A (28) kefe és a (27) kontaktusszegmensek közötti elektromos ív további csökkentésére a két utolsó szegmenst úgy rendezhetjük el, hogy a (62) elosztó kefével soha ise kerüljön kapcsolatba és ellenállásokon át söntöljük (11. ábra). Ha a (28) kefe a nyil irányában, vagyis az óramutató járásával ellentétes irányban forog, a kefének a vele érintkező szegmensek fölötti elmozgása a hegesztő transzformátor (94) primértekercsén átmenő áramkört zárja. Az áram útja ekkor a következő: (A) tápvezeték, (117) vezető, (28) kefe, első szegmens, mellyel a (62) eloisztó kefe érintkezik, (62) elosztó kefe, (118) vezető, transzformátor (94) primértekerese, tápvezeték (B) oldala. Az áram erőssége nem változik, mialatt a kefe az egymásután következő szegmenseken, melyekkel a (62) elosztó kefe kapcsolva van, végigesúszik és amíg a kefe továbbcsúszása közben a (27x) szegmenssel nem jut érintkezésbe és el nem válik az elosztóhoz kapcsolt utolsó szegmenstől, amikor is az (Rí) ellenállásnak a kefe és az elosztó közé való bekapcsolódása folytán az áramerősség csökken. Amikor a kefe a (27y) szegmenssel jut éritkezésbe és elhagyja a (27x) szegmenst, minkét (Ri, lh) ellenállás sorba kapcsoltan kerül a kefe ís az elosztó közé, ami még jobban csökkenti az áramerősséget úgy, hogy akkor, amikor a kefe elhagyja .a (27y) szegmenst 3i3 1X1.6 £iSZ 8. kítja az áramkört, az áramsrősség lényegesen kisebb a maximális áramerősségnél úgy, hogy a megszakítási fc'ényív igen csekély lesz. A működtetés egész ideje alatt, tekin;et nélkül a hegesztések sűrűségére, a mó;or folyton jár ós állandóan hajtja a :orgó kefét, úgy hogy a kefe áramkörjáró és megszakító mozgása folytonos. Emellett csak aránylag könnyű részek£ás tetemesen kisebb annál, amely a kejel közlődilc szakaszos mozgás, mely mozfének kontaktust létesítő helyzetbe hozatalához szükséges. Ez a mozgásmennyiség igen csekély, mert hiszen a kefe és a kontalvtusszegmeihsek közötti rés igen keskeny. De még ez a csekély szakaszos mozgás is a tömörebb mozgó' részek (pl. a motor armatúrája, fogaskerekek, tengely, bütykös tárcsa stb.) folytonos, forgómozgása egy részének áttérésétől ered. Ez nagy sebességeknél az időzítés pontosságát eredményezi. A pontosságot és anegbíahatóságot lényegében állandó sebességgel járó kellő nagyságú és kapacitású motor még fokozza. A találmány nincs korlátozva a feltüntetett részletekre, hanem azok tekintetében sokféleképen módosítható. Szabadalmi igények: 1. Időkapcsoló berendezés főleg rendkívül rövid hegesztési idővel működő elektromos ellenállásihege.sztő' - gépekhez, .jellemezve a (2) hegesztőtranszformátor primér áramkörébe iktatott, kapcsolómozgások szakadatlan sorozatának kivitelére alkalmas (24, 27—30) időzetkapcsolóval, egy az időzetkapesoló kapcsolási körfolyamatát kiváltó, célszerűen (107) nyomógombos berendezéssel és egy e kiváltó berendezés tartós, megszakítatlan működtetésénél az időzetkapcsoló egynél több kapcsolási körfolyamatának lefolyását gátló (80—85) villamos berendezéssel. 2. Az 1. igényben védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, jellemezve a kapcsolási körfolyamat, megismétlését gátló, célszerűen önrekesztő (80) relét felölelő, villamos blokkbereindezéssel. 3. Az 1. vagy 2. igényben védett kapcsolóberendezés kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy a kapcsolási körfolyamat megismétlését, gátló berendezést célszerűen (70—73) kapcsoló közvetítésével az (24—30) időzetkapcsoló váltja ki. 4. Az 1—3. igények bármelyikében védett kapcsoló-berendezés kiviteli alakja, jellemezve az áraimköirt záró, két különböző, viszonylagos mozgást végző kontaktusokkal, még pedig egy folytonos, főleg forgó mozgást és egy kiváltó- j szerv működtetése után, önműködően, csak bizonyos, az első mozgás előidézte helyzete folytán végbemenő második mozgást, pl. a forgómozgásra merőleges mozgást (tengelyirányú eltolódás) 1 végző és ez utóbbinál az állandó moz-