114102. lajstromszámú szabadalom • Elektróda elektronkisülésű készülékekhez és eljárás előállítására

MAÖYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiŐSÁG SZABADALMI LEIRAS 114102. SZÁM. VII/d. (XYI/d.) OSZTÁLY. — B. 12911. ALAPSZÁM. Elektróda elektronkisülésü készülékekhez és eljárás előállítására. Baker & Company, Ineorporated cég Newark (A. E. Á.) A bejelentés napja 1934. évi december hó 28-ika. A találmány javított kiképzésű lemezanyag, mely elektródákként, pl. elektronkisülésü csövekben vagy hasonló energiaátalakító készülékekben oxiddal borított 5 szálként, anódalemezekként és rácsokként használható. A találmány újságának és hasznosságának bemutatására azt rádióvevőcsőben való alkalmazása kapcsán ismertetjük, ahol is a legegyszerűbb szerke-10 zetű csőből indulunk ki, melynek három elektródája van, nevezetesen huzalalakú elektródája (katódája), mely hevítéskor elektronokat (negatív villamos töltést) bocsát ki, továbbbá a katódát kis távolsággal 15 körülvevő rácsa, mely szelepként működik abból a célból, hogy az elektronok mozgását a katóda és a harmadik elektróda, az anóda között önműködően vezérelje, ahol is az anóda a katódát és a 20 rácsot körülzárja, de a rácstól sokkal nagyobb távolságnyira van, mint utóbbi a katódától. Ezek az elektródák evakuált edényben (üvegburában) elrendezettek, melynek falaiba áramvezető drótokat for-25 rasztunk be, abból a célból, hogy a csövet üzem közben külső áramkörhöz csatlakoztathassuk. A rádióvevőcsövek hatásfoka és működési folytonossága attól függ, hogy egyes alkatrészeik a nekik szánt feladatost) kat mily mértékben teljesítik. Rendkívül fontos az, hogy a fémelektródákba zárt gázokat teljesen eltávolítsuk és hogy a csőben nagyfokú vákuumot hozzunk létre és tartsunk fenn. Az egyes elektródák alak-85 ját és méreteit úgy kell megválasztani, hogy azok a reájuk eső feladatokat hatásosan teljesítsék. A jelenleg elfogadott elmélet szerint a fűtött katóda elektronokat (negatív villamos töltést) emittál. Az elektronok a katóda felületéből szabadulnak fel, de attól nem távoznak nagyobb távolságra, mert töltésük azonos előjelű lévén, az elektronok között fellépő taszító erők azokat egymástól el és eredetük helye felé lökik, kivéve, ha a pozitív töltésű anóda elég közel van és akkora potenciálú, hogy a részéről kifejtett vonzó erő az elektronokat az anóda felületéhez vonzza. A negatív villamos töltésnek a katóda és az anóda közötti átmenete, villamos áramlást hoz. létre, mely — ha a tartály falaiba áramvezetékeket forrasztunk — külső áramkörökben hasznosítható. Ha a katóda hőmérsékletét, valamint a katóda és az anóda közötti potenciálkülönbséget állandó értéken tartjuk, akkor a közöttük átmenő elektronok száma vagy más szavakkal az áram nagysága állandó lesz. Külső áramkörökben hasznos hatásokat csak akkor érhetünk el, ha az elektronáramlás mértékét szabályozni tudjuk. Az elektronáramlás önműködő vezetését azzal hozhatjuk létre, hogy a rács potenciálját változtatjuk. A hőenergiának elektronemisszióba való átalakításához olyan anyagokat választhatunk, hogy a katódafelületről a többi elektróda felé kisugárzott hőben veszteségek alig jelentkeznek. Az áram a ka tódéból az anóda felé gázmentes téren halad keresztül; itt tehát hőfejlődés nincs és így az áramkör ebben a részében az energiát az elektromos sebességének fokozására fordítjuk. Amikor a nagy sebességgel mozgó elektronok az anódalemezhez ütköznek, kinetikai energiájuk hőenergiává alakul át