114092. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső

MAGYAR KIRÁLYI #EMj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114092. SZÁM. VII/tl. OSZTÁLY. lí. 6799. ALAPSZÁM. Villamos kisütőcső. Radio Corporation of America newyorki cég*, mint Herold Edward W. bloomfield (N. J.)-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1935. évi jnlius hó 24-ike. A. E. A.-beli elsőbbsége 1934. évi julius hó 31-ike. A találmány villamos kisütőcső, külö­nösen negatív ellenálláskarakterisztikájú cső, villamos rezgések előállítására és erő­sítésére. Az ilyen csövekben rendszerint több elektróda van, hol az egyik elektróda fe­szültségének növelése a többi elektróda egyikének áramkörében az áramerősség csökkenését idézi elő. Az ilyen csövek kü­lönböző célokra, többek között villamos .rezgések keltésére használhatók. Bizonyos fajta ilyen negatív ellenállás­karakterisztikájú vagy inkább arról is­mert csöveknél, hogy azokban fékezőmező állítható elő, a katódát pozitív rács veszi körül, amely a csövek üzeme közben ára­mot vezet és amelyet kis feszültségen tar­tott elektróda vagy elektródacsoport vesz körül. Ez utóbb említett elektródák feszült­ségének növelése a rácsáram csökkenését idézi elő. Általában e célra kettősrácsú csöveket használtak, amelyeknél a belső­rácsnak nagy pozitív feszültsége volt s a külsőrács szokásos vezérlőrácsként szere­pelt. Ezeket a csöveket mindenkor a ka­tóda telítési áramával működtették és így a katódát szokatlanul alacsony hőmérsék­leten tartották, hogy a belsőrácsban meg nem engedett áramerősségek ne lépjenek fel és nagy rácskörellenállást használhas­sanak. Ha a vezérlőrács feszültsége emelkedik, akkor a külső elektróda árama növekszik, a belsőrács árama csökken, úgyhogy ez áramok a vezérlőrács útján szabályozhatók. Ezeknek az ismert csöveknek azonban különböző hátrányaik voltak. A külső- és belsőrács közötti kapacitás nagy, a belső­rács impedanciája pedig kicsi volt s ez az impedancia egyidejűleg az anóda im­pedanciájától különbözött, úgyhogy a cső­nek erősítőként és oszcillátorként való fel­használása korlátozott volt és a belsőrács, valamint az anóda áramai egyenlőtlenek voltak. Ennek folytán általában nem kap­tak részarányos karakterisztikákat. A találmány szerint e hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy két- vagy többrácsú csőben két vagy több anódasorozatot al­kalmazunk, úgyhogy két elektródacsoport keletkezik, amelyek közül az egyiknek ne­gatív, a másiknak pozitív ellenálláskarakte­riszlikája van. Kölcsönös befolyásolások el­kerülésére és a vezérlőrács-anóda-kapaci­tások kis értéken való tartására leernyőzé­seket alkalmazhatunk, pl. felfogó- és védő­rácsok, vagy kis felfogó- és védőlemezek stb. alakjában. A vezérlőrács ezért két védőrács között helyezhető el. A negatív ellenálláskarakterisztikájú cso­port anódái a katódához közelebb vannak, mint a pozitív ellenállású csoport anódája és keskeny sávokként alakíthatók ki, ame­lyek keskeny oldalukkal a katóda felé for­dulnak és ez utóbbival párhuzamosak. Szo­rosan a katóda körül sávalakú, többé vagy kevésbbé a katóda köré hajlított felfogó­elektródák vannak, amelyek a katóda elek­tronáramának befolyásolását megakadá­lyozzák és a belsőanódák impedanciáját növelik, úgyhogy az a külsöanóda impe­danciájával egyenlővé tehető. Ilyen mó­don a katóda a szokásos hőmérsékletre hozható, minthogy ekkor nem forog fenn

Next

/
Oldalképek
Tartalom