114092. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső
MAGYAR KIRÁLYI #EMj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114092. SZÁM. VII/tl. OSZTÁLY. lí. 6799. ALAPSZÁM. Villamos kisütőcső. Radio Corporation of America newyorki cég*, mint Herold Edward W. bloomfield (N. J.)-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1935. évi jnlius hó 24-ike. A. E. A.-beli elsőbbsége 1934. évi julius hó 31-ike. A találmány villamos kisütőcső, különösen negatív ellenálláskarakterisztikájú cső, villamos rezgések előállítására és erősítésére. Az ilyen csövekben rendszerint több elektróda van, hol az egyik elektróda feszültségének növelése a többi elektróda egyikének áramkörében az áramerősség csökkenését idézi elő. Az ilyen csövek különböző célokra, többek között villamos .rezgések keltésére használhatók. Bizonyos fajta ilyen negatív ellenálláskarakterisztikájú vagy inkább arról ismert csöveknél, hogy azokban fékezőmező állítható elő, a katódát pozitív rács veszi körül, amely a csövek üzeme közben áramot vezet és amelyet kis feszültségen tartott elektróda vagy elektródacsoport vesz körül. Ez utóbb említett elektródák feszültségének növelése a rácsáram csökkenését idézi elő. Általában e célra kettősrácsú csöveket használtak, amelyeknél a belsőrácsnak nagy pozitív feszültsége volt s a külsőrács szokásos vezérlőrácsként szerepelt. Ezeket a csöveket mindenkor a katóda telítési áramával működtették és így a katódát szokatlanul alacsony hőmérsékleten tartották, hogy a belsőrácsban meg nem engedett áramerősségek ne lépjenek fel és nagy rácskörellenállást használhassanak. Ha a vezérlőrács feszültsége emelkedik, akkor a külső elektróda árama növekszik, a belsőrács árama csökken, úgyhogy ez áramok a vezérlőrács útján szabályozhatók. Ezeknek az ismert csöveknek azonban különböző hátrányaik voltak. A külső- és belsőrács közötti kapacitás nagy, a belsőrács impedanciája pedig kicsi volt s ez az impedancia egyidejűleg az anóda impedanciájától különbözött, úgyhogy a csőnek erősítőként és oszcillátorként való felhasználása korlátozott volt és a belsőrács, valamint az anóda áramai egyenlőtlenek voltak. Ennek folytán általában nem kaptak részarányos karakterisztikákat. A találmány szerint e hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy két- vagy többrácsú csőben két vagy több anódasorozatot alkalmazunk, úgyhogy két elektródacsoport keletkezik, amelyek közül az egyiknek negatív, a másiknak pozitív ellenálláskarakteriszlikája van. Kölcsönös befolyásolások elkerülésére és a vezérlőrács-anóda-kapacitások kis értéken való tartására leernyőzéseket alkalmazhatunk, pl. felfogó- és védőrácsok, vagy kis felfogó- és védőlemezek stb. alakjában. A vezérlőrács ezért két védőrács között helyezhető el. A negatív ellenálláskarakterisztikájú csoport anódái a katódához közelebb vannak, mint a pozitív ellenállású csoport anódája és keskeny sávokként alakíthatók ki, amelyek keskeny oldalukkal a katóda felé fordulnak és ez utóbbival párhuzamosak. Szorosan a katóda körül sávalakú, többé vagy kevésbbé a katóda köré hajlított felfogóelektródák vannak, amelyek a katóda elektronáramának befolyásolását megakadályozzák és a belsőanódák impedanciáját növelik, úgyhogy az a külsöanóda impedanciájával egyenlővé tehető. Ilyen módon a katóda a szokásos hőmérsékletre hozható, minthogy ekkor nem forog fenn