114055. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114055. SZAM. V/a/l. OSZTÁLY. — B. 6734. ALAPSZÁM. Sínkötés. Rüpingr Max iparos München. A bejelentés napja 1935. évi április hó 27-ike. A találmány olyan sínkötés, melynél a sínvégek, u. n. ütköző hídon nyugszanak, mely két, egymástól közzel elválasztott talpfát köt össze. Ezek az ütközőhidak hajlításra vannak igénybevéve és a rájuk ható lökések és kilengéseik folytán gyakran eltörnek. Ha az ütköző hidakat olyan erősekre méretezzük, melynél a törés veszélye kiküszöbölődik, akkor a sínek illesztési helyén való áthajtás igen kemény és a sínek az ütközési helyeken igen erősen kopnak. A találmány célja, oly sínkötés kialakítása, mely egyrészt a sinek erőteljes alátámasztását biztosítja, másrészt annyira rugalmas, hogy az az üzemi lökéseket felfogja, és eleméssze. A találmány lényegileg abban van, hogy a sínvégek merev keretben rögzített, rugalmas hordozószalagon nyugszanak, mely keret ütközőhídként két ütközőtalpfára fekszik fel, és azokkal, valamint a sínekkel össze van kötve. A keretet és a hordozó szalagot, célszerűen az ütköző hídnak a sínek mentén való felhasításával alakítjuk ki. A hordozó szalagot, célszerűen ez utóbbi és a sín talprésze közé helyezett betéttel lefelé kihajlítjuk és feszítjük, valamint a sínrögzítőszervekkel ebben a feszített helyzetben tartjuk. A találmány szerinti sínkötés példakénti kivitelét az ábrák mutatják, ahol az 1. ábra oldalnézet, a 2. ábra az ütközőhíd alaprajza, a 3. ábra a sínkötés oldalnézete, a hordozószalag és a síntalp között elrendezett betéttel, a 4. ábra a 3. ábra keresztmetszete nagyított léptékben, az 5. ábra a hordozó-szalag feszítésénél alkalmazott szerszámot mutatja. Az (1) ütközőhíd a végeivel ismert módon a (2) ütközőtalpfákra fekszik fel, melyekhez a (3) talpfacsavarokkal van rögzítve. Az ütközőhidon két (4) merevítőborda van, melyek síntámaszul is szolgálnak. Közvetlenül a (4) bordák mellett, azok belső oldalán, az ütköző hidat (5) hasítékokkal láttuk el. Az ütközőhíd felhasításával képeztük a (6) hordozószalagot; az (1) ütközőhíd ennek folytán keretszerű alakot kap, melynek két végével a (6) hordozószalag tartósain összekötött. Az (1) ütközőhíd a (6) hordozószalag terhelésekor csupán nyomásra, míg a rajta felerősített (6) hordószalag főleg húzásra van igénybevéve; ez utóbbinak nemcsak egészen különleges nagy hordképessége, hanem lényeges rugalmassága is van. A (6) hordozószalagra fekszenek fel a (7) sínvégek (1. ábra). E sínvégeket a (8) ékalakú reteszek, melyek az (1) ütközőhíd (4) bordáinak (9) kengyeleibe vannak befogva és a (7) sínek talprészébe kapaszkodnak, e keretet a (6) hordozószalaggal kötik össze. Abból a célból, hogy a hordozószalagot és az (1) ütközőhíd keretét a sínekkel szemben lehetőleg jól feszítsük, a sínillesztésnél a sínek alatt (10) betétet helyeztünk el (3., 4. és 5. ábrák). A betétet pl. vasból, fából alakíthatjuk ki. E betét alkalmazása folytán a (7) sinek és (6) hordozószalag között a (10) betét vastagságá-