114034. lajstromszámú szabadalom • Önhordó járműtest különösen legkisebb légellenállású test

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114034. SZÁM. XX/a/2. OSZTÁLY. — T. 3430. ALAPSZÁM. Önhordó járműtest, különösen legkisebb légellenállású test. Tatra-Werke Automobil- und Wag-g'onbau A. G. Prag-Smichov. A bejelentés napja 1935. évi április hó 16-ika. A legkisebb légellenállású járműtestek szerkesztése feltételezi, liogy a jármű vala­mennyi szerve körvonalaikon belül feküd­jék; ez különösen a kerekekre is áll. Míg az eddigelé ismeretes szerkezeteknél a tu­lajdonképeni járműtestet a kerék-négyszö­gön belül rendezték el és a kerekek fölé utólag beillesztett szerveket (sárhányókat, lépcsőket) építettek, a találmány szerinti legkisebb légellenállású járműnél a kere­kek magán a test körvonalain belül feksze­nek és a rácsos szerkezetnek és a hordozó külső héjnak úgyszólván megszakításai. A találmány oly önhordó, legkisebb el­lenállású járműtest, amelynél a kerekeket vivő szerkezeti részek magába a test rá­csos szerkezetébe vannak szervesen be­illesztve és annak hordozó részeit al­kotják. Az 1. ábra szerint az egész alakot dön­tően befolyásolja a járművek kereke (1 mellsőkerék, 2 hátsókerék). A jármű kör-Vonalát, annak legszélesebb részében, a (3) határolóvonal határozza meg. A találmány szerint az elülső és hátsó kerekeket teknő­szerű (4) és (5) tartályok veszik fel. Az elülső (4) kerékteknők szélesebbek lehet­nek a hátsó (5) kerékteknőknél oly célból, hogy a kocsi fordulásánál ferde állású ke­rekek is elférjenek az öbölben. A 2. ábra szerinti oldalnézet mutatja, hogy egyrészt a kerekek kerülete és a teknők között a kerekek fel- és lefelé rugózásához szüksé­ges távolság van meghagyva és másrészt, hogy az öbölfalak szélei elég távol vannak a talajtól. A kerékteknőket alkotó lapos, egyoldali nyitott félhengerek fémlemezből készülnek és igen nagy az ellenállásuk. A (4) és (5) kerékteknőket (6) merev tartó köti össze egymással, mely a kerékteknőket is mere­víti. A (6) tartó és a (4, 5) kerékteknők tehát a keréktest oldalsó főtartóját alkot­ják. A kocsi orrán elrendezett (7) haránt­tartó egyrészt alul a kocsi orrát határolja és másrészt az elülső bal- és jobboldali (1) kerékteknőket köti össze egymással. A kocsifarban elhelyezett (8) tartó az (5) kerékteknővel van összekötve, mely a (9) haránttraverzbe megy át, mely a két fél­tartót harántirányban összeköti és a két fart alul határolja. Míg a (6, 7, 8, 9) tartórendszer, kapcso­latban a kerékteknőkkel, a rácsos szerkezet legmélyebben fekvő része, addig a (4) és és (5) keréköblök felfelé nyúlnak és a járműtestet alkotó térbeli rácsos szerke­zet csomópontjaivá képezhetők ki. E cél­ból (10) harántfal van a (4) elülső kerék öblének hátsó részében rögzítve, amely ha­rántfalnak (11) nyúlványa van. A (10, 11) bádogfal választja el a kocsi homlokterét a tulaj donképeni járműtesttől. Hasonló módon, a hátsó kerekek (5) teknőin, még pedig a kívánt térfelosztáshoz képest, a mellső vagy hátsó részen, (12) vagy (13) harántfalak vannak rögzítve, amelyek a két ..hátsó kerékteknőt egymással össze­kötik és térbelileg merevítik. Két egymás mögött fekvő üléssorú járműveknél az elülső ülések alatt (14) haránttartó fek­szik. Vele mereven rögzített, esetleg ki­emelhető padló folytán a tartók e rend­szere további térbeli sztatikai merevítést

Next

/
Oldalképek
Tartalom