113996. lajstromszámú szabadalom • Rovarfogókészülék

MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG ^r|Ég<r szabadalmi leírás 113996. SZÁM. X/h. OSZTÁLY. — M. 10372. ALAPSZÁM. Rovaríogókészülék. Manninger Gr. Adolf jószágigazgató Németboly. A bejelentés napja 1935. évi július hó 31-ike. A mezőgazdaságban a, kártevő rovaroki összefogására különböző készülékek haszr nálatosak. Ezek az, ismert készülékek álta-: Iában úgy működnek, hogy a növényzeten egy vagy több, járószerkezetre felfüggesztett teknői- vagy vályúalakú edényt vontatnak keresztül, ameiyek a készülék előrehaladása közben a növényeket, rendszerint tövüknél, megrázzák és a rázkódás következtéiben lehulló rovarokat felfogják. A rovarokkal telt edényeket ez,uitán kiürítik és a, rovarokat megölik. Ezeknek a készülékeknek különböző hátránylaik vannak. Elsősorban a teknőkben vagy vályúkban •összegyűjtött rovarok egy része még a rovarfogás közben, majd később, a, gyakori kiürítés a'alt, elrepülhet vagy eilímászhatik. Ezenkívül e készülékkel a repülő kártevőket nem tudják ösziefogni, mert azok már a növények megrázásakor elrepülnek és így agyált a,Iában nem jutnak a gyűjtőedényekbe. Hátrányos az is, hogy a vályúknak vagy teknőknek a rovarfogás és a rárás hatásosabbá tételére sokszor fogazott vagy fésűs széllük van; ezek a kiálló részek, valamint az edények felfüggesztésére használatos láncok vontatás köziben tetemes károkat okoznak, különösen azzal, hogy éppen a nagy tápértékű levéUzeítet tépik el. Figyelembe veiandő az is, hogy a rendszerint vaslemezből készült teknők vagy vályúk meglehetősen nehezek és ezért a készülék továbbítására kétkerekes járószerkezet, vontatására pedig váltott ló szükséges, ami a növényzetben nagy tiprási károkat okoz, miután minden menetnél két: keréknyom és egy lónyom keletkezik. A találmány szerinti rovarfogókészülékkel mindezeket a hátrányokait kiküszöböljük, illetőleg igen nagy mértékben csökkentjük. A találmány szieirinti rovarfogókészülék, amelyet a kártevő rovarok természetének és veszélyes helyzetben mutatott magatartásuknak figyelembevételével szerkesztettünk, az ismert készülékektői abban különbözik, hogy a növények megrázására és a rovarok összefogására nem vályúkat vagy teknőket használunk, hanem a rovarokat hálóval fogjuk össze, úgy, hogy a készüléken annak előrehaladásakor a növényeket megütő ós az ekkor lehulló rovarokat, az oldhatóan megerősített hálóba terelő, a haladás, irányára haránt, kinyúló elemet vagy elemekeit alkalmazunk. Ez az; ütő- és terelőeiiem célszerűen egy- vagy többrésizies lejtős hiarántlemez, amely a hálóba nyúlik és előnyösen a hálóból kiálló s abbta benyúló része közöitt Hépcső,szerűen megtört. A lejtős lemez és a háló a készülék vázára magassági irányban átállíthatóan rászerielllt haránt kenet, re van erősítve, amely a háló szájnyílását meghatározza. Ez a keret egymással összekötött alsó és felső hiarántrúdból állhat, mimellett a felső rúd az alsóhoz képest a háló stzájnyílásának változtatására átállítható. Az alsó harántjaidhoz a hálót a növényzettől védő lemez, a felső hariántrúdhoz pedig a hálót a készülék előrehaladásakor rázó egy vagy több rugó erősíthető. A repülő rovarok felfogására a felső harántrúdhoz lejtős ütközőlemezt erősíthetünk. A találmány szerinti készülék az ismert készülékeknél lényegesein könnyebb és, így