113991. lajstromszámú szabadalom • Villamos fűtőtest és eljárás az előállítására

* „ 4 SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 113991. SZÁM. Yll/i. OSZTÁLY. — K. 12276. ALAPSZÁM. Villamos fűtőtest és eljárás az előállítására. La Dispersion Cathodique S. A. bruxellesi cég1

, mint Kisfaludy Puha István budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 16-ika. A találmány villamos fűtőtest, melynél az áramot vezető fémréteg vastagsága legfeljebb 1 mikron. Az ilyen méretű íémréteget a találmány szerinti fűtőtesthez fémek katódos porlasztásával, vagy fémek vakuumban való elpárologtatósával állítjuk elő. Kitűnt, hogy e fűtőtesteknél, melyeknek üzemi hőfoka rendszerint 60—80 C° körüli, lényeges szerepe van a vezetőréteget hordozó alaptestnek. Üvegen, porcellánon, steatiton és hasonló anyagokon az említett eljárásokkal a vékony fémréteg előállítható ugyan, ezek az anyagok azonban egyrészt áruk, másrészt nehéz formáihatóságuk miatt nem feleltek meg. Fa és lyikacsos műmasszák ára ugyan lényegesen kedvezőbb, viszont ezek nedvszívó voltuk és a pórusaikba zárt levegő, illetőleg gázok miatt vákuumban vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek mellett kezelhetők. Ügy találtuk, hogy a megadott célra több előnyös tulajdonsága miatt igen jól megfelel a bakelit. Előnyös sajátsága a fent megjelölt cél tekintetében először az a körülmény, hogy bizonyos fajtáin a fémbevonat egyszerű módon állítható elő, a bakelit könnyen kombinálható más, még olcsóbb anyagokkal, amelyek magukban a fémréteg képzésére nem alkalmasak és előnye többek közt az is, hogy a fűtőtest gyártási eljárásában jól hasznosítható a bakelitnek az a sajátsága, hogy egyszerű kezelésekkel, aminők a hevítés vagy a nyomás alkalmazása, az A-, illetőleg a B-bakelit C-bakelitté alakítható át. A találmány szerinti fűtőtest közvetlen hordozója bakelit, célszerűen C-bakelit. A találmány egyik foganatosítási alakjánál a bakelitből készült hordozót egyesítés útján valamely más anyaggal, pl. célszerűen fával vagy likacsos műanyaggal kombináljuk, mely maga a fémbevonattal nem, vagy csak nehezen volna ellátható. Ezek az anyagok általában olcsóbbak mint a bakelit és a hőelvonást kellőképp biztosítják. Evégből pl. úgy járunk el, hogy a fémbevonattal ellátott bakelit-hordozót A- vagy B-bakelit alkoholos oldatával ragasztjuk a pótalaptesthez, pl. fához és ezután a ragasztáshoz használt A- vagy B-bakelitet, illetve az összeragasztott testeket egészükben kb. 160 C° hőmérsékletnek és cca 8 atm. nyomásnak tesszük ki. Az A-, illetőleg B-bakelit e hőmérséklet és nyomás mellett tudvalevően C-bakelitté alakul át. Eközben az oldószer (alkohol) a pótalaptest likacsain eltávozik és az újonnan képződött C-bakelit hólyagmentes, többé egyáltalán nem oldódó kötést biztosít. Eljárhatunk úgy is, hogy valamely likacsos anyagot (pl. likacsos műanyagot) A- vagy B-bakelittel vonunk be, ezt a leírt, önmagában ismert módon C-bakelitté alakítjuk és erre visszük fel a fűtőréteget. Ily módon villamosan fűthető, fából, gipszből, papírosból vagy bármilyen más műanyagból készült tárgyak állíthatók elő. Amennyiben pótalaptestként fát használunk, ez tűzbiztonság végett előzetesen pl. vízüveggel impregnálható. A bakeliten, nevezesen a C-bakeliten katódos porlasztással különösen jól állítható elő a fémréteg, ha a, bakelitot beporlasztás előtt felhevítjük. A hevítés hő-