113989. lajstromszámú szabadalom • Berendezés oxigén belégzésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leíras 113989. SZÁM. Vl/e. OSZTÁLY. — K. 12636. ALAPSZÁM. Berendezés oxigén belégzésre. Kemény Sándor orvosi műszerész Budapest. A bejelentés napja 1934. évi junius hó 14-ike. Az oxiigéubelélegzés gyógyhatása egyes betegségeknél (szív-, tüdőmegbeiagedés stb.), gázmérgezéseknél, életmentésnél, légsegélynél már évtizedek óta közismert. Az eddig e célra használt berendezések bonyolult szerkezetekkel és alkatrészekkel kívánták megoldani azt a szükségletet, hogy a készülék a tüdőkapacitásnak megfelelő oxigénmennyiséget önműködően adagolja. A találmány szerinti berendezésnél az oxigén a palackból egy fúvókán át a szívótérbe, majd az ide csatlakozó szívóálarcokon át a beteghez jut. Az oxigénfuvókát szelep zárja, el, amely szelepnek nyitása, illetve zárása az oxigént elszívó beteg légszomjának megfelelő mértékben történik. Ezt úgy érjük el, hogy az oxigénbelégzéssel egyidejűleg nyomáscsökkenés a szívótérben mozgásba hozza a külső térrel közlekedő, túlzsírozott bélből készült membránt. A membránmozgás emeltyűvel mozgatja a fuvókaelzárószelepet. Mégpedig nyomáscsökkenés — vagyis lélegzetvétel —• esetén a külső levegő a membránt kívülről befelé nyomja, az emeltyű nyitja a szelepet. Ha a beteg lélegzetvétele megszűnik, a szívótérben a nyomás nő, a membrán felveszi eredeti helyzetét, a szelepmozgató karrendszert rugó visszaállítja abban az állásiba, amelyben a fúvóka záródik. Az 1. ábrán az új oxigénbelé.igző készülék látható, ámbár a találmány nemcsak ilyen berendezésekre van korlátozva. Az oxigén az (1) csővezetéken jön a sűrített oxigént tartalmazó vaspalackból, a (2) könyökön ,s .a (3) hosszabbított fúvókán át a (4) elzárható szájnyíláshoz jut. A (4) fuvókaszájnyílást az (5) szelep nyitja vagy zárja. Az (5) szelep utánaállíthatóan a (6) egykarú emelőbe van beépítve. A (6) egykarú emelő szabad végén (7) görgő van. A (6) emelő (8) forgópont körüli mozgásút a (9) vezető felülettől nyeri. A (9) vezetőfelület a (10) hajlított kétkarú emelő alsó végén van. A (6) egykarú emelő forgópontja, valamint a (10) kétkarú emelő íorgópontja ugyanazon jármon van, mint a (4) Ezívóka. A (10) emelő forgópontja (11), az emelő egyik végén a (9) vezetőfelület, a másik végén a (12) membrángomb van. A (10) emelő (12) membrángombja a (13) membránnal érintkezik, s követi annak mozgását, A (25) csillapító ütközővilla megakadályozza a (10) karnak rezgésbejövetelét és mozgását adott határok között tartja. A (13) membrán a (14) hengeralakú toldatra van kifeszítve. A membrán lehet a (14) rögzítőtoldat fedőlapjaként kifeszítve, lehet olyan hengeralakú, amely hengernek palástja harmonikaszerűen van behajtogatva, lehet oly kúppalást alakú, amely kúpnak csúcsa a (14) rögzítőtoldat felső lapja által alkotott sík felett, illetve alatt van. A környező levegő szennyeződésétől a (26) szita véd. Az egész rendszert a (15) szívótér zárja magába, amelyhez a (16) elszívónyíláson át a szívócsövek és álarcok csatlakoznak. A szívótér lehet felül hengeres, alul kúpos, lehet oly henger, amelynek magassáiga az átmérőjéhez képest kicsiny. A szívónyílásokihoz bajonettzárral a szívócsövek csatlakoznak. A szívócsövek mindkét végén azonos kúposságú bajonettzárak vannak. Az álarcokon