113935. lajstromszámú szabadalom • Távjelzőkábel, főként nagyfrekvenciájú áramok átvitelére

MAGTAR KIRÁLYI W SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leiras 113935. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. 8. 15337. ALAPSZÁM. Távjelzőkábel, főként nagyfrekvenciájú áramok átvitelére. Magyar Siemens-Sehuckert Művek Villamossági Részvény­társaság-, Budapest, mint a Siemens & Halske Aktien­gesellschaft Berlin-siemensstadti cég jogutódja. A bejelentés napja 1934. évi február hó 22-ike. Németországi elsőbbsége: 1933. évi február hó 22-ike. Ismeretes módon táv jelzőkábelek veze­tékei között meglevő kapacitív csatolások úgy csökkentbetők, hogy a vezetők közé ernyőket helyezünk vezetö'a 11 yagbó 1. Ha­bár ez eljárás folytán az átviteli vezeté­kek üzemi kapacitása meglehetősen nő, az mégis előnyösen alkalmazható, ha a ká­bel zavarmentességével szemben szigorú következményeket állítanak. Hasonló mó­don megkísérelték az átviteli vezetékek között meglevő mágneses csatolásokat úgy csökkenteni, hogy az átviteli vezetékeket mágnesezhető rétegekkel, illetve köpe­nyekkel ernyőzték. Ez az intézkedés nem vezetett eredményre, mert a mágnesezhető köpenyeket aránylag vastagra kell kiala­kítani, vagy azoknak nagy permeabilitá­súaknak kell lenniök, ha kellő ernyőző ha­tást kívánunk elérni. Ennek következmé­nye azonban az örvényáramveszteségek növekedése, melyek ismeretes módon az ernyők vastagságának és a permeabilitá­sának függvényében növekednek. Mint­hogy továbbá az örvényáramveszteségek annál nagyabbak, minél nagyobb az átvi­teli áramok frekvenciája, az ernyők az át­viteli áramok meg nem engedett torzítá­sához vezetnének. Ehhez járul még az is, hogy az átviteli vezetékek üzemi kapaci­tását az ernyők szintén növelik. Evégett mágnesezhető ernyőket távjelzőkábelekben mindeddig nem alkalmaztak. A találmány ama felismerésen alapszik, hogy az átviteli vezetékeknek ernyőzése mágnesezhető ernyővel csak akkor vezet­het eredményre, ha a mágnesezhető er­nyőket az eddigi eljárással ellentétben nem az egész mágneses mező, vagy annak legnagyobb része, hanem csupán csak a szórt mező járja át, mely szórt mező az áramhurkok kölcsönös mágneses csatolá­sát létesíti. Ennek a felismerésnek alapján a talál­mány értelmében mágnesezhető ernyőket távjelzőkábelekben csak oly kettősvezeté­kek ernyőzésére alkalmazunk, melyeknél az erek (oda- és visszamenő vezeték) úgy vannak kiképezve ós egymáshoz képest akként vannak elrendezve, hogy az oda-és visszamenő vezetékek mértani és villa­mos tengelyei egyetlen tengelybe esnek össze, úgy hogy egy-egy kettősvezeték oda-és visszamenő vezetékének közös mértani és villamos tengelye van. Ilyen kettős ve­zetékek elsősorban az önmagukban ismert központos felépítésű kettős vezetékek, me­lyeknél kifejezett mágneses sarkképződós nem áll be, továbbá pl. oly kettős vezeté­kek, melyeknek erei, oda- és visszamenő vezetékei két, vagy több részvezetőre osz­tottak és melyek kör, vagy közelítőleg kör­keresztmetszetet alkotnák. Ez utóbbi ket­tősvezetékeket a következőkben maga­sabbrendű kettős vezetékeknek nevezzük. A mágnesezhető anyagok kiválasztása és az ernyők méretezése az átviteli ára­moktól, főként azok erősségétől és frek­venciájától függ. Általában nagy permea­bilitású anyagokat ajánlatos alkalmazni, melyeknek lehetőleg nagy fajlagos ellen­állásuk van. Ha azonban a kettős vezeté­ket igen nagy frekvenciájú áramok át-

Next

/
Oldalképek
Tartalom