113923. lajstromszámú szabadalom • Rádiótávhangoló

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 113923. SZÁM VII/j. OSZTÁLY. — L. 6767. ALAPSZÁM. Rádiótávhangoló. Lakatos Sándor szig. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1934. évi november hó 6-ika. A találmány célja, hogy távolabbi hely­ről tetszésszerinti állomást hangolhassunk be. Az állomások behangolása, mint isme­retes, úgy történik, hogy a hangolóelemet elfordítjuk. A találmány a hungolóclcni távolról történő elfordítását teszi lehetővé elektromos úton. I, A hangolóelem tengelyére tekercset szerelünk, melyet mágneses térbe helye­zünk. A tekercsen keresztül különböző erősségű áramot vezetünk, melynek ha­tására forgató nyomaték keletkezik, melynek nagysága a tekercsen átfolyó áramerősségtől függ. A hangolóelem ten­gelyére rugót tigy szerelünk, hogy az áram nyomatékával ellenkező értelmű nyomatékot hozzon létre. Az így elkészí­tett szerkezettel tehát az állomások be­hangolása az áramerősség megváltoztatá­sával történik. Az 1. ábra a szerkezet példakén ti kivi­telét tünteti fel. A hangolóelem jelen eset­ben a (C) forgókondenzátor, ennek tenge­lyén foglal helyet a (TI) és (T2) tekercs, melyen a változtatható erősségű áram fo­lyik keresztül. Az ellenkező értelmű nyo­matékot (R) rugó létesíti. A mágneses teret az (E) elektromágnes hozza létre. Az áramerősség változtatása a 2. ábrán feltüntetett ellenállás segítségével törté­nik. A 3. ábra a szerkezet kapcsolását tün­teti fel. Az (A) árammérő műszer célja, hogy a beállítási helyen is feltalálható legyen bármelyik állomás. Ebből a célból a. műszer skáláját hullámhosszra hitele­sítjük. Ez a szerkezet a hangerőszabályozás kérdését is megoldja. Általában a rádió­készüléken forgó mozgással történő min­den szabályozás ezzel a szerkezettel ke­resztülvihető. II. Ismeretes, hogy ha váltakozó mág­neses térbe tekercset helyezünk, abban: váltakozó feszültség keletkezik. Ha két ilyen szerkezetet az 5. ábrán feltüntetett módon kapcsolunk össze és az egyik rend­szer tekercseit elfordítjuk, a másik rend­szer szintén elfordul. Ezt a szerkezetet a rádiótávhangoláshozi szintén felhasznál­hatjuk. A 4. ábra a szerkezet vázlatos raj­zát tünteti fel, amely nem sokban külön­bözik az 1. ábrán feltüntetett szerkezettől. A különbség annyi, hogy az: (E) teker­csekbe nem egyen, hanem váltóáramot vezetünk. Az armatúrán pedig két egy­másra merőleges tekercset helyezünk el. III. A 8. ábrán példáiként bemutatott szerkezet szintén alkalmas a távhango­lásra. A (C) kondenzátort úgy forgatjuk el, hogy az (A) áttétellel lassított ten­gelyre (FI) kilincskereket szereljük, mely­nek fogaiba (KI) kilincs illeszkedik. Ha a (Jl) jelfogót áramlökés éri, a (KI) ki­lincset megrántja, s így az egy fogat ug­rik; ha az áram megszűnik, az (Rl) rugó a kilincset megrántja és az i(Fl) kereket egy fognak megfelelő szöggel elfordítja. Ha a kereket elég nagy fogszámura ké­szítjük és ha a lassító mű áttétele is elég nagy, kellő finomságú beállítást érhe­tünk el. A kondenzátor, illetve a hangolóelem visszafelé forgatását olymódon érjük el,

Next

/
Oldalképek
Tartalom