113913. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső és eljárás ennek előállítására

jük és úgy állítjuk be, hogy az elektródarendszernek a burába való helyezésekor csak csekély deformációt szenvedjenek, mert ez esetben a kidudorodások is aránylag laposak lesznek. Ilyen rugókként például a fentebb említett hajtűalakú drótok is alkalmasak, melyek például molibdénből készülhetnek. Rugós megerősítésű támasztótestek további előnye, hogy a lehűlés után netán keletkező feszültségeket a rugók vehetik fel, a hajtűalakú rugók előnye pedig, hogy síkjukra merőleges irányban rugalmasak, erre merőleges irányban pedig gyakorlatilag merevek. Ha tehát ilyen rugókra erősített három vagy négy támasztótestet használunk, melyek 120, illetve 90 fokos központi szögben vannak egymáshoz képest elrendezve, akkor úgy az üvegben fellépő feszültségek, mint esetleges rezgések keletkezését (melyek azonban amúgy is csak rugalmasan csillapítottak lehetnének) az elektródarendszemek a talphoz való bármely rögzítése esetén biztosan meggátoljuk. Ugyanezt a hatást elérhetjük azonban két hajtűalakú rugóval is, ha ezek síkja a talp lapítási helyének síkjára merőleges és az elektródarendszer tartódrótjai a talp lapítási helyébe vannak beolvasztva. Ezek miatt az előnyök miatt 'rugalmas megerősítésű támasztótesteik alkalmazása akkor is előnyös lehet, ha azokat összeolvasztás előtt a burafallal nem érintkezően rendezzük el, mikor is az összeolvasztási helyek a burafalon betüremléseket fognak a kész csőnél alkotni. A találmány szerinti csövet és annak előállítását egy példakópeni foganatosítási alakjában és módjában alantiakban részletesen ismertetjük, a csatolt rajzzal kapcsolatban, melyen az 1. ábra a cső elektródarendszerének oldalnézete, a 2. ábra ugyanennek elölnézete, a 3. ábra a kész cső oldalnézete, a buirafal egy részének elhagyásával. A rajzon feltüntetett cső háromrácsos, árnyékoltráesú elektróneső, melynek az (1) állvány (2) lapítási helyébe beforrasztott (3) tartódrótokra szerelt elektródarendszerét az 1. és 2. ábrák mutatják, melyeken szaggatott vonallal (A) bura körvonala is fel van tüntetve. A cső alsó (4) védőpaizsa karimázott tárcsaalakú, felső (5) védőpaiizsa pedig szekrényalaikú, közvetett fűtésű katódája, mindhárom rácsa és (6) anódája hengeralakú. A (6) anóda (8) kivezetése a (7) kengyelhez csatlakozva a csőbura tetején nyúlik majd át, az összes többi elektródák a (2) lapítási helyen. át, vannak kivezetve. A cső elektródarendszere általában ismeretes felépítésű lévén, csak az (5) paizshoz erősített, a burával összeolvasztandó (9) ós (10) támasztótesteket ismertetjük részletesen és ezek közül is csak az utóbbit, minthogy a kct támasztótest azonos kivitelű és szerkezetű, E támasztótestek (2. ábra) üveggyöngyök, melyek hajtűalakú (11) nikkeldrót (1. ábra) meghajlítási helyére vannak ráolvasztva. E nikkeldrótok (11a) és (11b) szárai (2. ábra) akár közvetlenül, akár a (12), illetve (13) nikkellemezkék közvetítésével az (5) paizsot tartó (14) és (15) tartódrótok végeihez vannak hegesztve. Készíthetjük azonban e tartódrótokat egyetlen darabból is, melynek felső része hajtűalakúan meghajlított és az üveggyöngyöket magának e tartódrótnak fülére olvaszthatjuk, valamint használhatunk más alakú üvegtesteket is. Az így felépített elektródarendszert a burába helyezve a (9) és (10) támasztótestek és az (A) bura belső falfelületei között e foganatosítási példánál kis hézag lesz, mint ez az 1. ábrán látható, melyen szemléltetés céljából a burának úgy eredeti, mint az összeolvasztásutáni (betüremléses) körvonala is fel. van tüntetve. A talpnak a szokásos módon a burába történt beolvasztása után, a cső evakuálása közben, a burafalnak a támasztótestekkel szemközti részeit gázlángokkal melegítve, az üveg e helyeken meglágyul és a külső légnyomás hatására betüremléseket alkot, melyek a (9) és (10) támasztótesteknek nekifekszenek és a támasztótestekkel, melyek anyaga a burafal hevítése közben szintén felhevült, összeolvadnak. A (B) és (C) betüremlések alakját ós a (9), illetve (10) támasztótestekkel való kapcsolatát a 3. ábra mutatja, mely a kész csövet tünteti fel, mely ábrán azonban az (A) burát borító ismeretes fémbevonat folytán az elektródaszerkezet alsó része nem látható. Nyilvánvaló, hogy az esetben, ha a (9) és (10) támasztótestek (11) tartó-drótjai rugósak és e testek közötti (x) távolság (1. ábra) a rugók feszültségmentes helyzetében nagyobb, mint az (A) burának e helyen mért (y) belső átmérője, akkor e támasztótestek az elektródarendszerneik a csőbe való helyezésekor a bura falának neki szorulnak és így összeolvadás után, ha a rugók elég erősek, stb. a csőbura falán a (B) és (C) betüremlések helyén kiugrások lesznek, mint azt fentebb már ismertettük. Megjegyezzük, hogy különösen átlátszat-