113913. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső és eljárás ennek előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113913. SZÁM. VLI/D. OSZTÁLY. — I. 3499. ALAPSZÁM. Villamos kisütó'cső és eljárás annak előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági K. T. cég Üjpest. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 21-ike. A találmány villamos kisütőcső, különösen háromnál többelektródás elektroneső, valamint eljárás annak előállítására és célja az eddig ismereteseknél stabilabb és mechanikai rezgésükre feevésbbé hajlamos szerkezieít létesítósie. A napjainkban használatos elektroncsövek felépítése tudvalevőleg túlnyomórészt olyan, hogy az egész elektródarendszer tartódrótok és/vagy fémlemezekből készült tartóik útján az úgynevezett állványra vagy talpra van szerelve, rendszerint oly módon, hogy a tartó- és áramhozzávezető drótok a talp lapítási helyébe vannak beolvasztva. Ennek a felépítési módnak az az előnye, hogy az elektródarendszert az állványon teljesen készre öszszeszerelve lehet a csőburába behelyezni és az állványnak a burába való beolvasztásával benne rögzíteni. Szerkezeti vagy villamos szempontok, pl. egyes elektródák egymáshoz képesti kapacitásának csökkentése, gyakran szükségessé teszik ugyan, hogy egy bizonyos elektróda áramhozzáveaetése és néha tartedrótja is, a burába más helyen legyen beolvasztva, mint a többié, mely esetben az elektródarendszer esetleg csak részben van az állványra szerelve; az elrendezés azonban ez esetben is olyan, hogy az egyes elektródák többségének, sőt rendszerint az összes elektródáknak egymáshoz képesti helyzete azoknak a talpra való felépítésével van megszabva, mert ellenkező esetben a talpnak a burába való beolvasztásakor e két szervet egymáshoz képest igen pontosan kell beállítani, mi a gyártást megnehezíti. Az ilyen felépítésű elektróncsöveknél, különösen a legújabban használatos sokelektrédás csöveknél, pl. hexódáknál és októdáknál, az elektródarendszer bonyolult felépítésű lévén, meglehetős nagy szerkezeti hosszúság adódik ki és ennek folytán mechanikai önrezgésszáma aránylag kicsi lesz. Ennek az a kellemetlen következménye, hogy az elektródarendszer külső mechanikai behatások folytán könnyen rezgésbe jön, mi tudvalevőleg a cső működését ismert okoknál fogva hátrányosan befolyásolja. Ezt a hátrányt eddig az elektródarendszer oly módon való megtámasztásával igyekeztek kiküszöbölni, hogy az üvegbura felső részén kisebb átmérőjű, felfelé nyúló kupolaszerű részt képeztek ki és az elektródarendszer felső végén valamely megfelelő anyagból, pl. csillámból készült olyan alkatrészt (támasztószervet) helyeztek el, mely a kupolaszerű rész belső kerületén felfeküdt. Ez a megoldás azonban nem teljesen kielégítő, mert semmiféle módon sem lehet a támasztószerv méreteit a kupolaalakú burarész belső méreteivel minden esetben annyira összeegyeztetni, hogy a tömeg gyártás dacára a csövek elektródarendszere minden egyes csőnél jól rögzítve legyen, miért ehhez az volna szükséges hogy a kupolaalakú burarész belső és a támasztószerv külső átmérői mindig egésí pontosan egyenlők legyen ok, mit főleg s buránál tömeggyártás esetén nem lehel elérni. Az ilyen csöveknél tehát gyakorla tilag az a helyzet, hogy az elektródarendszer felső vége a támasztószerv és bura átmérői közti különbség megszabta ampli