113910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás értékes folyékony szénhidrogéneknek és esetleg azok származékainak előállítására

génhalogenidek anhidridek alakjában is alkalmazhatók. A kezelendő szilárd szén­tartalmú anyagokat, pl. szenet, célszerűen e savakkal vagy azok oldatával átitatjuk vaiffv permetezzük. A savakból vaf f " azok oldataiból előnyösen a savanbidridre szá­mított 0.5—10%-nyi mennyiségeket alkal­mazunk, azonban némely esetben, pl. ha halogéntartalmú savanyagokat haszná­lunk, gyakran kisebb mennyiségek alkal­mazhatók. A felesleges savoldatot, amely esetleg savban oldható hamualkateleine­ket tartalmaz, elkülöníthetjük. 'Savanyú sók is használhatók, pl. sa­vanyú ammoniumfoszfát, savanyú magné­ziumfoszfát, savanyú cinkfoszfát, savanyú vanádilfoszfát, savanyú krómíoszfát, va­lamint bi- és pirószulfátok. Továbbá kö­zömbös sók is alkalmasak, mint amilye­nek pl. ammóniának vagy más illékony bá­zisnak számos fénihalogenidje vagy sója, pl. ammoniumsók, mint amilyenek az am­moniumhalogenidek, különösen animonium­klorid, amelyek a reakciófeltételek mel­lett savat szabadítanak fel v-agy szerves halogénvegyületek, pl. széntatraklorid, kloroform, jodoform, bromoform, benzol­nak, nafíalinnak, toluolnak, xilólnak, fe­nolnak, krezólnak kloridjai, bromidjai vagy jodidjai, továbbá metil-, etil-, meti­lén-, etilénklorid, -bromid, vagy -jodid, vagy metalloid-halogenidek, mint amilye­nek a foszfornak, kénnek, szelénnek, tellur­nak, arzénnek, antimónnak, sziliciumnak, titánnak, cirkóniumnak, vagy bornak ha­logénvegyületei, pl. foszfortriklorid, fosz­fortribromid, foszíorpentabromid, foszfor­szulíóklorid, foíszíorsziilfóbromid, fcszfor­di jodid, fosziforoxiklorid, foszforoxibro­mid, kénklorür, kénkbromür, kéntetraklo­rid, szulfurilklorid, szelénklorid, szelén­tetraklorid, szelénbromid, szeléntetrabro­mid, szelénmonojodid, szeléntetrajodid, a tellurnak megfelelő vegyületei, továbbá arzéntriklorid, arzéntri,bromid, arzéntri­jodid, arzénpentaklorid, antimontriklorid, antimonpeiitaklorid, antimontribromid, ant i montri jodid, bórtriklorid, valamint fém- vagy ammoniumtellurbromidok, -jo­clidok, vagy - -kloridok, vagy a megfelelő antimónvegyületek vagy isziliciumtetra­klorid vagy -bromid, sziliciumfluorid, szi-1 i c iu m 11 u o nh i d r ogén s a v. Ezeket oldott állapotban átitatással vagy pedig hozziákeveréssel vihetjük a ki­indulási anyagba. A kiindulási anyagot, pl. a szenet azon­kívül az eljárás bár-mely alkalmas pont­ján katalizátoroknak, pl. a periódusos rendszer 2—8. csoportjába, különösen a 4. és 6. csoportba tartozó lóinvegyületeknek, pl. molibdén- vagy ón vegyületeknek olda­taival itathatjuk át, mimellett előnyösen 0.02—10%-ig terjedő mennyiségeket alkal­mazunk. Az oldott savhoz és/ vagy katali­zátorhoz nedvesítőszereket is adhatunk. A katalizátorokat más módon is hozzáad­hatjuk, pl. szuszpenziók vagy pépek, pl. olajokban való szuszpenziók vagy pépek alakjában vagy pedig, előnyösen fino­man őrölt állapotban, a kiindulási anyag­gal vagy a pépesítőolajokkal való keve­rékek alakjában. A katalizátort az elj'árásnak oly pont­ján vagy pontjain adjxík hozzá, amelyek a hozzáadás különleges módszerének és az elérni kívánt eredményeknek a legjobban megfelelnek, ínég pedig a savanyúan rea­gáló anyagokkal való kezeléssel egyidejű­leg vagy azt következőleg vagy megelő­zőleg vagy pedig, ha ez bármily okból kí­vánatos, a kiindulási anyag előhevítése után. a katalizátorokat valamely hordo­zón, pl. aktív szénen, aktív kovasavon és aktivált aprószemű barnaszénkokszon is alkalmazhatjuk ós így keverhetjük a kiin­dulási anyaghoz. A hordozót előzetesen célszerűen vízgőzzel vagy hidrogénnel ke­zeljük a normálisnál magasabb, pl. 400— 1000 C° közötti hőmérsékleten vaigy pedig, ba az lúgos alkatelemeket tartalmaz, úgy savakkal vagy savanyúan reagáló anya­g-okkal kezeljük avégből, hogy a lúgos alkatelemeket, eltávolítsuk vagy közömbö­sítsük. A találmány szerinti roncsoló hidrogé­nezést rendszerint 350—600 C°-nyi hőmér­sékletek között, célszerűen 380 és 550 C° között foganatosítjuk. Az alkalmazott nyomások közönségesen 20 atm.-nál na­gyobbak és előnyösen rendszerint 50 atin.­ná.l nagyobbak. Általában azonban 100, 200, 300, 500, sőt némely esetben 1000 atm. nyomások is szóiba jönnek. A reakciótérben és, ha ilyenek vannak, az ezzel kapcsolatos részekben fenntar­tott hidrogénmennyiség a kezelt kiindu­lási anyagokkal, vagy pedig a kitűzött péllal nagy mértékben változik. Általá­ban a kezelt széntartalmú anyag tonná­jára normális hőmérséklet és nyomásvi­szonyok között mért 400, 600, 1000, 2000, 3000, vagy több köbméter hidrogént hasz­nálhatunk. Különösen előnyös friss széntartalmú

Next

/
Oldalképek
Tartalom