113908. lajstromszámú szabadalom • Előnyösen hernyószerű futóművel felszerelt berendezés terhek, különösen gyermekkocsik szállítására ferde felületeken, főleg lépcsőkön
(10) csuklóké réten levő (12) harántrúdba, pl. liorogaliikú vájat révén akasztható. A (11) kitámasztókart a (12) harántrúdból felfelé húzó, egyszerű vonószerkezettel emelhetjük ki, amivel a (9, 10) csuklókereteket felszabadítjuk úgy, hogy azokat most már a (3) alapkerethez átforgathatjuk. Ez átforgatás közben a vezetést a párhuzamosan haladó (13) rész, mely a (11) kitámasztókar nyitott horgos részének mintegy folytatása,, biztosíthatja, illetve javíthatja. A 3- 5. ábra szerinti második foganalosítási példa esetében a (3) és (6) keretek közötti kapcsolat azonos azzal, amelyet az 1. és 2. ábra kapcsán ismertettünk és a. főkiilönbség az, hogy a (10) csuklókeret rúcljíii megrogyantható könyökemelők. Ez i» kivitel azonban nem az összerakhatóságot kívánja elősegíteni, hanem a terhelt keret lefékezését fokozza, ha a szállítóberendezést a kezelő egyén hibásan kezelné vagy magára hagyná. További kblönbség, hogy a rövidebb (9) csuklókeret nyitott szárai a (ö) keretrészhez nemcsak csuklósan. hanem elcsúsztatliatóan is csatlakoznak. A 4. ábra szerint a (9) csuklókeret szárvégei a (6) keret rúdjában levő basítékban csúsztathatók el, azonban a szerkezeti kivitel ettől eltérő is lehet; így pl. a (6) keret rúdjain levő csuklópont e rudakon helytálló elrendezésű lehetne és iz elcsúszás lehetővé tételére hosszúkás hasítékot a (9) csuklókeret szárait alkotó r• n cl n kl» a n alkalmazhatnánk. A terhet fogvatartó (6) keretet a (3) ilapkeret tel összekötő, Y-alakú hátsó (10) tsu klókorr t szárait két (14, 15) részre rsztjuk, úgy hogy a (6) kerethez a közbenső emelőként ható (15) szárrészek csatlakoznak. A (14,15) szárrészek tehát a (3), illetve (6) kerethez csatlakozó csuklópontjuk körül együttesen, ezenkívül azonban i (36) csuklópont köriil egymáshoz képest s tel fordulhatnak. Előnyös, ha a (16) csukóponíokat (5. ábra) egymással a már előbb az 1. és 2. ábra kapcsán említett.(12) haránt rúd köti össze, mellyel a (11) kitámasztókar kapesolódhatik, amikor is a negrogyantható (15) emelőkarok a (12) larántrúddal szintén U-alakú keretet alkotnak. A (11) kitámasztókaron egynél több horogalakú vájat is lehet, hogy a kitánasztás különböző ferdeségekkel történlevssék. Egyetlen (11) kitámasztókar helyett továbbá keretet alkotó több kitánasztókart is alkalmazhatunk, ha nagyobb néretű szállítóberendezések esetében oldalirányban nagyobb biztonságra van szükség. A (11) kitámasztókar biztosítása a (12) harántrúddal kapcsolódó munkahelyzetében tetszőlegesen történhetik, így pl. a 3. és 4. ábra szerint forgatható (17) kallantyiis csavaranyával, melyet egyszerűen hajlított s lyukakkal ellátott szalag felhasználásával készíthetünk és melyet a (12) harántrúdra a (11) kitámasztókar horgos részének kapcsolódási helyén ágyazunk. A könyökemeltyűs szerkezet (és a «|(9) csuklókcret, különösen pedig ez utóbbi azt eredményezi, hogy, ha a szállítóberendezést élőiről húzó és így a (6) keretet elől részben tehermentesítő egyén a szállítóberendezést pl. elengedi, vagy magára hagyja, a teher a (6) keret mellső (8, 9) részét lenyomja és így a (18) vezetőgörgőkkel az (1) hernyószalagot lenyomja (4. ábra) s ezzel a szállítóberendezést lefékezi, úgy hogy a berendezés a ferde pályán nem gördülhet le. Eközben a kö?]iyökiemeltyns szerkezeit gondoskodik arról, hogy a teher mégis vízszintes helyzetben maradjon; kisebb ferde.ségek esetén azonban a könyökemeltyűs szerkezet elhagyható, amikoris a fékezést a sajátos (9) csuklókeret egyedül eredményezi. A (9, 10), illetve (15) részek kivitelezése felcserélhető, ha a terhet nem húzzuk, hanem toljuk. Hogy a könyökemeltyűs kivitel esetében a (6) keret a fékezéskor a könvökös rudazattal ne csapódjék hátrafelé, a (18) görgők támasztási helyén külön U-alakú (19) kerettel vezethetjük, melynek (20) szárai a (18) görgők (22) csapján, továbbá a (3) alapkerethez tartozó s ezt merevítő (21) csapon (3. ábra) forgathatók. A (18) görgőket hordó (22) csap tehát csakis e (20) vezetőszervektől föggően lenghet ide-oda és fejtből ki nyomást az (1) hernyószalagra, azonban hátra nem csapódhatik át. A szállítóberendezés kereteit munkahelyzetükből nyugalmi helyzetükbe úgy hozzuk, hogy a (11) kitámasztókart pl. vonókötő] lel emeljük. A kitámasztókar vége ekkor a (12), illetve (16) rúdon csúszik, mindaddig, míg a keretállvány teljesen össze nem csukódott, A (11) részben (25) nyomói'ugó éise i'ugó végén ellenlemezi va.n, melynek bütyke, a, (11) cső liasítékából kinyúl. A keretes állvány összeosukásakor a (12), illetve (16) rúd az ellenlemez bütykét és az ellenlemezt visszanyomja, így tehát a (25) rugót a .keretes állvány nyugalmi helyzetében összeszorítja. Ennek
