113904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hidrogénszuperoxid előállítására lepárlás útján
MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113904. SZÁM. IV/H/1. OSZTÁLY. — G. 7643. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés hidrogénszuperoxid előállítására lepárlás útján. Deutsche Gold- und Silberscheideanstalt vonnals Roessler Frankfurt a/Main. Pótszabadalom a 112403. lajstromszámú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1934. évi február hó 10-ike. A 112.403. lajstromszámú törzsszabadalom hidrogénszuperoxidnak hidrogénszuperoxidot leadó folyadékok, pl. perkénsav- vagy perszulfátoldatok lepárlása útján való előállítását védi; ez az eljárás abból áll, hogy a lepárlandó folyadékot vízszintesen elhelyezett, belső és külső fűléssel ellátott elgőzölögtetőcsöveken vezetjük át. Az eljárás gyakorlati alkalmazási módja előnyösen az, hogy több, vízszintesen elhelyezett, egymásfölé vagy egymásmellé elrendezett elgőzölögtetőcsövet rendszerré egyesítünk, melyen a lepárlandó folyadékot átvezetjük s a hidrogénszuperoxidtól fokozatosan megszabadítjuk, esetleg oly módon, hogy az egyes elgőzölögtetőcsövekből kiáramló gőzöket egymástól elkülönítve kondenzáljuk, miáltal közvetlenül nagy töménységű hidrogénszuperoxidot különíthetünk el. A találmány szerint a törzsszabadalomban védett eljárást azzal a változtatással végezzük, hogy a lepárlótér külső fűtését, mellőzzük. Beigazolódott ugyanis, hogy már a belső fűtés által is oly tetemes lepárló hatás érhető el, hogy a külső fűtőtér felszerelése fölöslegessé válik, különösen akkor, ha a lepárolótér külső köpenyét hőveszteségektől megóvjuk. A fűtőfelület s ezzel együtt a párolgási sebesség, belső fűtés alkalmazása esetén, a külső eső (lepárolócső) és a belső cső (fűtőcső) átmérőjéhez igazodik. A fűtőcső átmérőjét úgy választhatjuk, hogy a lepárolócső és a fűtőcső között csak aránylag csekély tér maradjon. Ennélfogva nagy fűtőfelületet s így igen nagy párolgási sebességet érhetünk el. A fűtőgőznek a belső csőben való bevezetése azzal az előnnyel jár, hogy fémfűtőcsöveket, különösen ólomcsöveket használhatunk anélkül, hogy azok összenyomódásától tartani módásától tartani kellene, ami ólombói készült lepárolócsövéknél — melyeket csak egy külső gőztér vesz körül — gyakran előfordul. Beigazolódott, hogy az ólomból készült belső fűtőcsövek falvastagsága aránylag csekély lehet s velük nagyobb fűtési eredményeket érhetünk el, anélkül, hogy azok összenyomódásától tartani kellene. Ólomcsövek helyett egyéb ellenálló fémcsöveket, pl. vas- vagy rézcsöveket is használhatunk, ha azokat azokon a helyeken, ahol savanyú folyadékkal és hidrogénszuperoxiddal érintkezhetnek, alkalmas anyaggal való borítással, pl. homogén ólmozással megvédjük. A belső fűtőcső a lepárolócsőben koncentrikusan lehet elrendezve. Előnyösen excentrikusan a lepárlócső alsó részébe ágyazzak. A lepárlócső több fűtőcsővel is el lehet látva, melyek előnyösen ugyancsak a cső alsó részébe foglalnak helyet. Hogy a gőzt a lehető legjobban kihasználjuk, a belső fűtőcsőbe tölteléktestet helyezhetünk. A tölteléktest pl', csavarszerű kiképzésű lehet. Az 1. ábra vízszintesen ágyazott (a) lepárolócsövet mutat, mely (b) belső fűtőcsővel van ellátva. A (b) fűtőcsőben van a csavarszerű felületű (c) töltőtest behelyezve.