113904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hidrogénszuperoxid előállítására lepárlás útján

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113904. SZÁM. IV/H/1. OSZTÁLY. — G. 7643. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés hidrogénszuperoxid előállítására lepárlás útján. Deutsche Gold- und Silberscheideanstalt vonnals Roessler Frankfurt a/Main. Pótszabadalom a 112403. lajstromszámú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1934. évi február hó 10-ike. A 112.403. lajstromszámú törzsszabada­lom hidrogénszuperoxidnak hidrogénszu­peroxidot leadó folyadékok, pl. perkén­sav- vagy perszulfátoldatok lepárlása útján való előállítását védi; ez az eljárás abból áll, hogy a lepárlandó folyadékot vízszintesen elhelyezett, belső és külső fű­léssel ellátott elgőzölögtetőcsöveken ve­zetjük át. Az eljárás gyakorlati alkalma­zási módja előnyösen az, hogy több, víz­szintesen elhelyezett, egymásfölé vagy egymásmellé elrendezett elgőzölögtetőcsö­vet rendszerré egyesítünk, melyen a le­párlandó folyadékot átvezetjük s a hidro­génszuperoxidtól fokozatosan megszaba­dítjuk, esetleg oly módon, hogy az egyes elgőzölögtetőcsövekből kiáramló gőzöket egymástól elkülönítve kondenzáljuk, mi­által közvetlenül nagy töménységű hidro­génszuperoxidot különíthetünk el. A találmány szerint a törzsszabadalom­ban védett eljárást azzal a változtatással végezzük, hogy a lepárlótér külső fűtését, mellőzzük. Beigazolódott ugyanis, hogy már a belső fűtés által is oly tetemes le­párló hatás érhető el, hogy a külső fűtő­tér felszerelése fölöslegessé válik, különö­sen akkor, ha a lepárolótér külső köpe­nyét hőveszteségektől megóvjuk. A fűtőfelület s ezzel együtt a párolgási sebesség, belső fűtés alkalmazása esetén, a külső eső (lepárolócső) és a belső cső (fűtőcső) átmérőjéhez igazodik. A fűtőcső átmérőjét úgy választhatjuk, hogy a le­párolócső és a fűtőcső között csak arány­lag csekély tér maradjon. Ennélfogva nagy fűtőfelületet s így igen nagy párol­gási sebességet érhetünk el. A fűtőgőznek a belső csőben való bevezetése azzal az előnnyel jár, hogy fémfűtőcsöveket, kü­lönösen ólomcsöveket használhatunk anél­kül, hogy azok összenyomódásától tartani módásától tartani kellene, ami ólombói készült lepárolócsövéknél — melyeket csak egy külső gőztér vesz körül — gyakran előfordul. Beigazolódott, hogy az ólom­ból készült belső fűtőcsövek falvastagsága aránylag csekély lehet s velük nagyobb fűtési eredményeket érhetünk el, anél­kül, hogy azok összenyomódásától tartani kellene. Ólomcsövek helyett egyéb ellen­álló fémcsöveket, pl. vas- vagy rézcsöve­ket is használhatunk, ha azokat azokon a helyeken, ahol savanyú folyadékkal és hidrogénszuperoxiddal érintkezhetnek, al­kalmas anyaggal való borítással, pl. ho­mogén ólmozással megvédjük. A belső fűtőcső a lepárolócsőben kon­centrikusan lehet elrendezve. Előnyösen excentrikusan a lepárlócső alsó részébe ágyazzak. A lepárlócső több fűtőcsővel is el lehet látva, melyek előnyösen ugyan­csak a cső alsó részébe foglalnak helyet. Hogy a gőzt a lehető legjobban kihasz­náljuk, a belső fűtőcsőbe tölteléktestet he­lyezhetünk. A tölteléktest pl', csavarszerű kiképzésű lehet. Az 1. ábra vízszintesen ágyazott (a) le­párolócsövet mutat, mely (b) belső fűtő­csővel van ellátva. A (b) fűtőcsőben van a csavarszerű felületű (c) töltőtest behe­lyezve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom