113862. lajstromszámú szabadalom • Fékpofa és fékbetét, valamint eljárás előállításukra

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113862. SZÁM. V/e/l. OSZTÁLY. — H. 12489. ALAPSZÁM. Fékpofa és fékbetét, valamint eljárás előállításukra. Dr. Balló Rudolf oki. vegyész, Molnár Ernő oki. gépészmérnök Budapest és Vio részben dr. Vásárhelyi László vegyészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő, ny. szabadalmi bíró, budapesti lakos, előbbiek jogutódjaként. A bejelentés napja 1933. évi október hó 24-ike. A gyakorlatban, eddigelé alkalmazott fékpofa- és fékbetét-anyagok összetételük miatt nem nyújtják a kellő üzemi biztonságot, mert súrlódási tényezőjük nagy-5 sága a fékezés tartama alatt is túlnagy határok között ingadozik. E jelenség bizonytalanná teszi a járművek fékezését, mert nem áll módunkban a fékezésnél alkalmazandó fékező erőt, illetve felületi 10 nyomást szabatosan megállapítani. A súrlódási tényező ilyen, nagymértékben történő változását az a körülmény okozza, hogy a fékezésnél keletkező, aránylag magas hőmérsékleteken a fékpofákban, 15 illetve fékbetétekben lévő szerves kötőanyagok kiválnak, — kicsurognak, elpárolognak vagy elégnek — és egyes esetekben a súrlódó felületekre kenő hatást gyakorolnak, más esetekben, — nevezetesen 20 elpárolgásuk esetén — a fékpofa, illetve fékbetét felületét érdessé teszik. Vasúti járművek fékezésénél elég gyakran azt tapasztaljuk, hogy a fékezés vége felé a fékpofák, illetve fékbetétek surló-25 dási tényezőjének hirtelen megnövekedése folytán a fék a kerekeket megfogja és a kocsi megcsúszik. Az eddig ismeretes fékbetétek és fékpofák főanyaga azbesztrost, azbesztszövet 80 vagy azbesztfonál, amelyhez különböző anyagokat, pl. falisztet kevernek, amely keveréket azután valamely kötőanyag, rendszerint fenolműgyanta hozzáadása után, megfelelő sajtolással a kívánt alakra 35 hoznak. Az azbeszt rossz hővezető lévén, neme képes a fékezésnél kelétkező melegmenynyiséget elvezetni. Ezért a hőelvezetés céljából, egyes gyártmányoknál fémszálakat, pl. rézhuzált helyeznek el az anyag közé. 40 Az ilyen módon előállított fékpofáknál vagy fékbetéteknél azt tapasztalhatjuk, hogy éppen a fékezésből származó kopás folytán az azbesztszövet egyes szálai, a fonalak és fémhuzalok elszakadnak, utób- 45 biakból egyes darabok kiválnak és a súrlódó felületek közé kerülvén, rendkívüli módon megkeményedve, többé-kevésbbé mély karcolásokat idéznek elő. Az elsza-. kadt szálak helyén az azbesztszövet fosz- 50 ladozni kezd és így a fékpofa vagy -fékbetét fékező felülete többé már nem egyenletes. Az azbesztfonalakból készített fékpofák vagy fékbetétek felületén sok esetben re- 55 pedések mutatkoznak, mert a sajtolásnál egyes szálak eltolódtak, a kötőanyag pedig a fékezésnél elégett vagy kicsurgott s így az anyagban folytonossági hiány áll elő. 1 60 A fentiekben vázolt káros jelenségeket úgy sikerült kiküszöbölnünk, hogy a fékpofa- és fékbetét-anyagnak a kritikus hőmérsékletre való felmelegedését megakadályozzuk és egyidejűleg a fékpofa vagy 65 fékbetét anyagában a bomlásra alkalmas anyagok mennyiségét a minimumra csökkentjük. A találmány szerinti fékpofa-, illetve fékbetét-anyag tehát az eddig használatos 70