113822. lajstromszámú szabadalom • Sütő-, illetve melegítő- vagy szárítókemence és hozzávaló üzemeljárás
lyekben mindkét közeg hőátadási tényezője közelítőleg azonos, a bordák alkalmazásának előnye nem áll arányban a bordák súlyával. Oly esetekben pedig, 5 melyekben a rossz hőátadású közeg érintkezik a cső belső felületével, a jó hőátadású közeg pedig a bordákkal, a bordák alkalmazása egyenesen céltalan volna, mert ily esetben a bordák a közölt hő 10 nagyságát gyakorlatilag számbavehető mértékben nem befolyásolják. Mivel az eddigi megoldásoknál a borda alkalmazásának csak oly esetiben volt célja, midőn a jó hőátadású közeg a csőben keringett, 15 továbbá mivel a bordák hőfokának csökkenés© az alkalmazott bordák szélességének határt szabott, az eddigi esetekben a eső hőloka, valamint a borda tövének hőfoka alig különbözött a csőben keringő 20 közeg hőfokától. Azok a kemencék, amelyeknél a találmányt alkalmazzuk, oly magas hőfokokon dolgoznak, hogy a válaszfalnak a sütőtér felé irányuló hőleadása — a ma-25 gas hőfokú szilárd test hatásos sugárzása folytán — tetemesen túlszárnyalja a válaszolnák a füstgáz felé eső oldalán végbemenő hőleadását. Már ennél a körülménynél fogva is (eltekintve attól, 30 hogy a szóbaniorgó esetben a kétféle közeg vagyis a sütőtér levegője és a füstgáz hőátadási tényezője alig különbözik egymástól) a választóinak a sütőtér felé eső oldala jelenti a jó hőátadású oldalt, a 35 füstgáz ielé eső oldala pedig a rosszabb hőátadását. Amikor tehát a találmány értelmében a sütőtér felé eső, vagyis a joibb hőátadású oldalon alkalmazunk bordákat, helyesebben hosszirányú szárnya-40 kat, a bordák eddigi céljától, illeitve alkamazálsi módjától tejesen eltérünk. Itt egyébként, mint jeleztük, hosszirányú, a hőt túlnyomórészt hősugárzással leadó szárnyakról van szó, meiyek a hőt túl-45 nyomó részben hővezetéssel közlő, kereiszirányú bordákkal nem hasonlíthatók ös'sze. A találmányhoz a fenti megfontolásokon kívül még az ezekből kiinduló rész-50 letes számítások is vezettek, melyek azt eredményezték, hogy a füstgázvezető cső palástielületénél megfelelően nagyobb és elég vastag, vagy akár vékonyabb, de jó hővezető fémből, pl- vörösrézből készült 55 hosszirányú szárny vagy szárnyak a csőfal, illetve' az utóbbiból és a szárnyakból álló fémválaszfalak oly mértékű lehűtésére a lka masak, hogy a csőfal hőfoka kis légfelesleg alkalmazásánál is, valamint tökéletes elégésnél keletkező, magias hő- 60 fokú füstgázok változatlan fölhasználásánál is, a megengedett határ alatt marad. Az erre vonatkozó számításoknak menetét és a találmány hatását igazoló eredményeit az, alábbiakban vázoljuk. 65 Tegyük fel, hogy a vizsgálandó helyen a füstgáz hőfoka fok C. a sütendő tárgy hőfoka T2 fok C. A füstgázvezető cső lemezének vastagsága tf m, a vizsgált lemezcsík hossza egy m, a lemez hűtött részének 70 szélessége a fűtött rész közepétől a f'üstgázvezetö cső oldalszárnyának tövéig, mint a rajz 1. ábráján jeleztük, í1 m, a szárnyszélessége lg m. A fémlemez hővezető képessége legyen 1 cal/m, fok C. a fűtött rész 75 átlagos hőátadási tényezője a füstgáz felöli oldalon al 5 a sütőtér felöli oldalon a2 ', a szárny átlagos hőátadási tényezője a3 cal/'m2 óra, a fűtött rész átlagos hőfoka tx , a szárny tövének hőfoka t3 , a szárny átlagos hőfoka 80 ts , a szárny végének hőfoka t-4 . Nézzük először a fűtött részt. Vizsgáljuk 1 m hosszú, dx szélességű fűtött lemezrész hőfokeloszlását. Az x helyen a lemezbe — (di) kerül, a füstgáz pedig kö- 85 zöl a lemezzel 1. dx^ — t) ax hőt. Az x -}- dx helyen a lemez elvezet —|-r-| .l.d.X Vdx/x + d x hőt, a sütőtér felé a lemez lead t. dx. (t — T2 ) aa ' hőt Mivel stacioner állapotban a felvett és 90 leadott hő egyenlő, tehát: -{- dx A.ő.l-\- l.dx.(t—-T2 )í tesítve és a beszorzásokat elvégezve: 95 dU_ elpáhol : A = 1 + a iT i _ ő.l + <*2 ' Ő1 B: = A2 t—B i + ő.l ' ől A differenciál-egyenlet megoldása : B : c,e" - + c2 e" -ÁX 1 A2 100 Mivel szimmetria okoknál fogja az x = 0 helyen a lemezben hővezetés sem jobb, sem balfelé nem történik és így ~ = 0, ebből következik, hogy c1 = c2 és t = C l (eA * + e-A x ) + ~ 105
