113771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényes erősen reflektáló felületű aluminiumtárgyak létesítésére

a i ei lektálóképességet lényegesen befolyásúin ók. Más védőbevonatokat, pl. tiszta lakk- vagy kencebevonatokat is alkalmazhatunk szükség esetén a találmány szeö rinti eljárással létesített fényes, tartós reílektálóíé.lül eteken. A krönisaveiekrolithoz kevert fluorhidrogén a krómsavnak az alumíniumfelületre kiie^ett normális elektrokémiai 10 hatását módosítja oly értelemben, hogy annak oxklos 'bevonatképző sajátságait csökkenti, míg az elektrolitot azzal a képességgel ruházza fel. hogy az aiuminiumíelületten és e felületen lévő tisztátlan-sá-15 gokat eltávolítja. A íisztátlanságokat eltávolító sajátság valószínűleg annak tulajdonítható, hogy az elektrolit oldóképes-Kégc növekedett. Az alkalmazóit villamos áram hatása alatt azonban ez az oldó-20 képesség oly egyenletes, hogy még abban az esetben is, ha tükörfényexségre kifényesített reflektáló alumíniumfelületet kezelünk is a találmány értelmében anódos kapcsolásiban, kevés lluorhidrogént 25 tartalmazó krómsavas elektrolitban, a felület megtisztul és fényesebb lesz, a reilekiálóképesség pedig a felületről eltávolított tisztátlanság és piszokmennyiségtől függően, növekszik anélkül, hogy a 30 felület tükröző jellegzetességei számottevően rn ód o s u 1 n á nak. A ta'álmány c'ljaira a fluorhidrogént ekvivalens mennyiségű szilikofluorsavval vagy krómsavas oldatban fluorsavat szol-35 gáltató más fluorvegyületekkel is helyettesíthetjük. A krómsavas elektroliteket a jelzett kívánatos sajátságokkal felruházó, minimális hatékony fluorhi drogén mennyi-40 sSge kissé változtatható. Már igen kis fluorhidrogénmennyiségek is, bizonyos mérvben, a kívánt sajátságokkal ruházzák fel a krómsavas elektrolitet. Általába i azonban kívánatos, hogy az elektro-45 litben legalább 0.2 súlyszázalék HF legyen jelen. A fluorhidrogén mennyiségének növelésével fokozódik az elektrolitnek az alumíniumfelületre kifejtett közvetlen kémiai hatásának lehetősége is; ily eset-50 ben az alkalmazott elektromos áram áramsűrűségét fokozni kell, hogy ezt a közvetlen kémiai behatást meggátoljuk, mert ez a reflektálófelület szabálytalanságát idézheti elő. Ámbár nagyobb áram-55 sűrűségek mellett nagyobb fluorhidrogéntöménységeket alkalmazhatunk, általában nem kívánatos, hogy az elektrolit 1.5 súlyszázaléknál több fluorhidrogént tartalmazzon, mert ilyen esetben kielégítő eredmények létesítése már nagy áramfo- 60 gyásztást igényelne. A legtöbb esetben 0.5 —1.0 súlyszázalék fluorhidrogént tartalmazó elektrolit vált be. A találmány szerinti eljárással jó eredményeket kapunk, ha a íluorhidro- 65 gént oly krómsavás elektrolitokhoz adjuk, melyek 1—25 súlyszázalék krómsavat tartalmaznak. Ámbár e nagyságrenden belül a krómsavoldat töménysége nem aggályos, célszerűen kb. 5—10 súlyszázalék 70 krómsavat tartalmazó oldatot használunk. Az elektrolitos kezelés foganatosításakor az elektrolit hőmérsékét célszerűen szobahőmérsék fölött, kb. 30 és 70 C° kö- 75 zött tartjuk. Ilyen hőmérsék esetén 5—30 percnyi elektrolitos behatás már a kívánatos eredményt szolgáltatja. A legtöbb esetben kb. 50 C°-on foganatosított kb. 10 perces kezelés vált be. 80 Az áramsűrűség az elektrolit esetenkénti összetételével és a hőmérsék tekintetbe vételével választandó meg. Az áramsűrűségnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az elektrolitnak az alumínium- 85 felületre kifejtett közvetlen kémiai behatását meggátolja; ezt az áramsűrűséget nem ajánlatos számottevően túllépni. Ha nagyobb áramsűrűséget alkalmazunk, csökkentjük a fluorhidrogénnek a króm- 90 savoxidos bevonatképző sajátságait módosító hatását. Általában magasabb hőfokokon való munkánál nagyobb áramsűrűségek szükségesek. Ha 1—25% krómsavval és 0.2—1.5% fluórhidrogént tartal- 95 mázó elektrolitokkal 30 és 70 C° kv

zötti kőmérséken, egyenárammal dolgozunk, kb. 2.2—15.4 amp pro/dm2

anódfeliilet áramsűrűséggel jó eredményeket érünk el. Kisebb áramsűrűségeknél kívánatos a 100 kezelési idő növelése. A legjobb eredmények eléréséne még ajánlatos lehet az alumíniumfelületnek a találmány szerinti megmunkálása előtt, attól a felületes piszoktól és zsírtól való 105 megszabadítása, misily pl. az, előző fényezőműveletben kerülhetett rá. Ezt az előzetes tisztítást valamely ismert módon végezhetjük; legcélszerűbb a felületet olyan oldószerrel lemosni, mely nem támadja 110 mcig" száinbavehetően a fémet és ameily nem igényli a fényezett felületnek olyan dörzsöllé-iét, amely a felületnek ártania. A reflektáló alumíniumfelületnek a krómsavas és filuorhidrogénes elektrolitban fo- 115 ganatosított elektrolitos kezelése1

után, a reflektálófeílületeit ainódosan oxidálhatják oly célból, hogy a felületen lényegi-