113697. lajstromszámú szabadalom • Reflektor ultrarövid hullámokhoz
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113697. SZAA1. — vil/j. OSZTÁLY. Reflektor ultrarövid hullámokhoz. Telefmiken Gesellsehaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1935. évi február hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi március hó 21-ike. Ultrarövid hullámok nyalábosítására általában fókuszos felületeket, pl. paraboloidokat vagy parabolikus hengereket alkalmaznak, melyeket eredetileg bádog-5 ból készítettek. Ismeretes továbbá egyes sugárzóikból (behangolt dipólusokból) öszszetett síkantenna, melyet bádogtáblából álló sík ne f,lek tornai szereltek fel. Ezeknek a bádo retlck toroknak széllel szemben 10 nagy az ellenállásuk és azért ezeknek szilárd kivitelűeknek és merevítésűeknek erősnek kell lenni, hogy a szélnyomásniak ellentállbassanak. E reflektorok súlya is nagy. Ezeknek a hátrányoknak a kikíi-15 szöbölésére mái1 javasolták a bádogtábla helyett drótháló vagy fémfonadék alkalmazását. Ha ilyen áttört reflektorokat igen rövid, néhány deciméter vagy azon aluli hosszúságú hullámokhoz használjuk, 20 a sugárzási diagram lefolyásában szabálytalanságok és eltérések észlelhetők, amelyeknek kiküszöbölése a találmány célja. A találmány értelmében az áttört re-25 flektort akként szerkesztjük, hogy az egyes nyílásokat körülfogó fémrészeket egymással villamosan jólvezető módon és mechanikusan szilárdan kötjük össze. Főként drótháló alkalmazása esetén az 30 egyes drótokat azoknak keresztezési helyén egymással forrasztással, hegesztéssel, stb. villamosan vezetőileg összekötjük, vagy pedig a reflektor anyagául lyukasztott bádogot használunk. 85 A találmány azon a felismer ésen alapul, hogy a régebben tapasztalt szabálytalanságok .arra vezethetők vissza, hogy az akkor alkalmazott drótfonadékok nem voltak mindenhol egymással villamosan jólvezetően összekötve. A drótok és a í-0 fonadék előállításánál nem kerülhető el, hogy a fémfelület bizonyos mértékben oxidálódjon. Az oxidáció a reflektornak a szabadban való felállítása után természetesen még fokozódik. Igy az egyes dró- 45 tok keresztezési helyén szigetelő réteg képződik. A dróthálónak a reflektorhoz szükséges alakra való hajlításánál is egyes drótok gyakran eltávolodnak egymástól. Igy a reflektor felületének egyes 50 helyein szabad drótdarabok keletkeznek, melyeiknek hossza a kisugárzott rezgések hullámhosszához oly viszonyban van, hogy azokat a rezgések gerjesztik és ezzel a sugárzási diagramot nem kivárna- 55 tosan befolyásolják. Ennek a lehetőségét a találmány értelmében azzal akadályozzuk meg, hogy oly fómfonadékot alkalmazunk, melynek egyes drótjai a keresztezési helyeken megbízhatóan vezetőileg 00 összekötöttek. Az 1. ábra a drótfonadék részét mutatja. Az egyes (d) drótok keresztezési helyeit (k) jelöli. A villamosan vezető mechanikai összekötést ezeken a helyeken 65 forrasztással vagy hegesztéssel állíthatjuk elő. Az összekötésnek másik módja, mely sok esetben egyszer íi úton vezet célhoz, az, hogy a kész fémhálót folyékony fémmel való befecskendezéssel vagy gal- 70 vanikus úton, esetleg egyéb módon, vezető bevonattal látjuk el. A. 2. ábra lyukasztott bádogból való reflektor részét mutatja. Természetes, hogy ennél ia kiviteli alaknál a fémrészek 75 között a lehető legjobb vezető összekötés van meg. Nem szükséges, hogy az áttörések négyszögletesek legyenek. Sőt inkább
