113675. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezések képeknek villamos töltésekkel való létesítésére
azaz mikor a lemez feltöltődését az U = E„ feszültség hozza létre, az előhívásra használandó felületen porrészecskék, illetve anyagrészecskék éppen hogy ne marad-5 janak rátapadva, akkor a lemezre Lapadó pormennyiség gyakorlatilag az E feszültség mindenkori pillanatnyi értékével lesz arányos, teháL torzítatlan leképezést értünk el. Torzítatlan leképezést kapunk ak-10 kor is, ha az előfeszültséget fentinél nagyobbra vesszük, ez esetben azonban a kép az előhívó anyagrészecskékkel mindenütt fedett alapon jelenik meg. Ez esetben az eredő szívófeszültség időben válto-15 zallan előjelű s az ionáramlásban, tehát a lemez feltöltődésében is, csupán egyetlen előjelű, még pedig -j- vagy — ionok vesznek részt, aszerint, amint — vagy előfeszültséget alkalmaztunk. 20 Az előfeszüllség alkalmazásának még egy előnye is van. A 3. ábra szerinti berendezésnél a (9) nyíláson áthaladó ionok nyílván bizonyos idő múlva jutnak a (6) lemez felületére, azaz a feszültség időbeli 25 lefolyásának eleklrografálása bizonyos időbeli késéssel, vagyis a (9) réshez képest a (6) lemezen bizonyos térbeli eltolódással történik. Minthogy az ionok sebessége a reájuk ható térerősséggel, azaz a szívó-80 feszültséggel arányos, ez a «fáziséi lolódás» a szívófeszültség pillanatnyi értéke szerint szinlén ponlról-pontra változni fog, ami az eleklrogramm torzítását okozhatja. Világos, hogy ha az előfeszültséget az elcklro-85 grafálandó feszültséghez képest elegendő nagyra választjuk, akkor az előfeszültséghez hozzáadódó változó szívófeszültség az ionok sebességét nem fogja zavaró mérlékben változtatni, azaz a képben nem lépnek 40 fel torzítások, mely célból az előfeszüllség abszolút értékét célszerűen nagyobbra választjuk, mini az eleklrogralalandó feszültség maximális csúcsfeszül tségének abszolút értéke. Különleges célokra azonban 45 váltóáramú vagy Letszésszerinli feszül Iséggörbéjű szívóelőfeszültséget is használhatunk. Ugyancsak clkerülheljük a szívófeszültségváltozás okozta változó «fáziseltolódása folytán előálló torzítási, ha szívó-50 feszültségként a képfeszüllségtől független, célszerűen állandó, feszültséget használunk és az ezzel létrehozott ionnyaláb erősségét és annak útjába helyezeit vozérlőeleklródához kapcsolt képfeszültséggel 55 befolyásoljuk, amint ezt alantiakban még részletesebben ismertetj ük. Gyakorlati használatban, pl. váltakozó feszültségek oszcillogrammjának felvételére, az 1., 111. 3. ábrán vázolt demonstrációs berendezésen bizonyos módosításokat 60 célszerű eszközölni. A felvevő (6) lemeznek az időtengely menlén való lineáris mozgását célszerűen körmozgással helyettesítjük. Evégből az (5) fémlemezt fém tárcsával, ill. fémdobbal helyettesítjük és a 65 tárcsa egyik oldalát, ill. a dob palástfelületét vonjuk be vékony szigetelőanyaggal. 11a a tárcsa, ill. dob fordulatszámát ismerjük, az eleklrogramm csíkjainak távolságából a váltakozó feszültség frekven- 70 ciájáL meghatározhatjuk. Ha a feszültségváltozás időbeli lefolyását pontosan ismerni kívánjuk, a dob paláslját állátszó szigetelőanyagból való szalaggal vonjuk be s az ezen előhívóit etektrogrammot autó- 75 matikus mikrofolométcrrel kifolometráljuk. Ily módon az eleklrogrammból megkapjuk a feszültségváltozás időbeli lefolyását ábrázoló görbét, azaz az idő-feszültség diagrammot, ha viszont a vállófeszült- 80 ség frekvenciáját ismerjük, a felfogófelület mozgásának sebességél állapíthatjuk meg az eleklrogrammból. Ennek folytán a találmány szerinti eljárás mozgó testek mozgástörvényének vagy mozgási leíolyá- 85 sának meghatározására is alkalmas, mikoris az egyik elem, tehát a felfogófelület vagy az ionforrás, a mozgó testtel együtt mozog, a másik elem, tehát az ionforrás, illetve a felfogófelület, pedig 90 helytálló, a szívófeszüllségel alkotó képfeszüllség pedig ismeretes és konstans periódusszáma vagv flukluációjú kell, hogy legyen. A íelíogóíclülcl és az ionok közti, az 95 eleklrograíálás időbelisége folytán szükséges, relatív elmozdulást többféle módon eszközölhetjük. Fentiekben azt a módozatot ismerteti ük, melynél az ionforrás és ernyő helytállók és a felfogóf elület mo- 100 zog. Lehet azonban az utóbbi helytálló és az ionforrás és az ernyő mozgatható, vagy pedig csak az ernyő, illetve a rés mozoghat. Ilyen elrendezés például az, melynél egymással koaxiális szenek közi 105 égő ível vagy izzókatódái velük koaxiális hengeralakú ernyő vesz körül, melyben alkotói1 : ányú 1 é i van és melyet a felfogófelület hengcrpalástalakban vesz körül, mimellett az ernyői alkotó hengerpalást hossztengelye 110 körül forog. Minden esetben fontos azonban az, hogy a relatív elmozdulás folyamán a felfogófelülelnek az a része, melyre adott pillanatban az ionlöltéseket felviszszük, az ionforrástól mindig lehetőleg ál- 115 landó távolságban, az ionnyaláb útja tehát állandó maradjon, nehogy e távolság változása folytán változó «fáziseltolást»
