113651. lajstromszámú szabadalom • Napellenzők ágyazata

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113651. SZÁM. VlII/k. OSZTÁLY. Napellenzők ágyazata. Hajós Marcel redőnygyáros Újpest. A bejelentés napja 1935. évi február hó 12-ike. A fel- és letekercselendő napellenző ponyvákat hordó fahengerek ágyazására eddigelé olyan ágyazatokat használtak, melyeknek váza, mint a rajznak (a többi 5 ábrához képest kicsinyített) 1. ábrájából látható, vízszintes helyzetű, kosárszerű alakzatból, nevezetesen két egymással párhuzamos, harántirányban összekötött alsó (a) gyűrűrészből és két, ezekhez csatlakozó, 10 felső (b) gyűrűrészből állottak. Az utóbbiakat, a fahengerre tekercselt ponyvának az alsó (a) gyűrűrészekbe való befektetése után a ponyvatekercs fölé borították és az (a) gyűrűrészekhez kötötték, aholis az 15 (a, b) gyűrűrészek között a kihúzott ponyvarészt átbocsátó hézag maradt. A felső (b) gyűrűrészekben a ponyvát, kihúzása közben könnyen, gördülő súrlódással vehető, egy vagy két (d) görgőt ágyaztak. 20 Régebben az ágyazat alsó (a) vázrészében is 3—4, kisebb-nagyobb átmérőjű (a rajzon fel nem tüntetett) görgőt ágyaztak, amivel alul is biztosították a fahengernek, illetve az azt burkoló ponyvatekercsnek 25 kedvező, szabadon gördülő ágyazását, ami a ponyva kopását csökkentette, de ez az ágyazás azzal a hátránnyal járt, hogy a ponyvaanyag az alsó görgők közé becsípődve összegyűrődött és gyakran be is 30 szakadt. Ezért abban a törekvésben, hogy az alsó ágyazatban, melybe a ponyvatekercs állandóan bemélyed, a begyűrődést és szakadást kiküszöbölő, összefüggő, egységes 35 sima felületet létesítsenek, az alsó ágyazatban az 1. ábrán (c)-vel jelölt, üvegből vagy zománcozott vasból készült csészebetétet alkalmaztak. Ez az általánosan alkalmazott ágyazás az imént említett cél 40 elérését biztosította ugyan, azonban a ponyva a bár sima, de helytálló (c) felületen állandóan csúszósurlódással forgott és így hamarosan kikopott. A találmány, abból a felismerésből kiindulva, hogy a ponyva gyors kopásának 45 elkerülése végett mégis csak a gördülő ágyazásra kell visszatérni, azt a feladatot tűzte ki, hogy gördülő súrlódású, egyszersmind azonban oly ágyazószerkezetet létesítsünk, mely a ponyvának a 50 görgők közé való becsípődését vagy begyűrődését meggátolja. Ezt a célt a találmány szerint, sajátos módon, úgy érjük el, hogy a ponyvatekercset hordó henger (rendszerint fahenger) és az alsó görgő- 55 sorozat közé hajlékony anyagból, pl. gumiból, gumivászonból, hajlékony fémlemezből, bőrből stb. készült, a görgőket közösen burkoló végnélküli védőszalagot iktatunk. Ez a végnélküli szalag folytonos 60 sima felületet ad, de a ponyvatekercs forgása közben egyúttal állandóan mozog is; nevezetesen a végnélküli szalagra és az utóbbin át az alsó görgőkre nehezedő, meglehetősen súlyos ponyvatekercs és 65 henger nyomatéka a görgőket a végnélküli szalag közvetítésével elforgatja és eközben a végnélküli szalagot is tovagördíti, úgyhogy az egész rendszer egymáson legördül anélkül, hogy a ponyva becsipő- 70 dése vagy begyürődése bekövetkezhetnék. A találmány, melynek még egyéb, alább leírt előnyös sajátságai vannak, a rajz 2—5. ábráin két példaképpeni alakjában látható. A 75 2. ábra az ágyazatok egyikének x<?gnézete, a 3. ábra felülnézete. A 4. ábra részletrajz. Az 5. ábra az alsó ágyazógörgők egy másik 80 m ••+> » „ *>