113575. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső

vábbá (14) rudakra erősített (13) ernyő, a cső felső részében pedig az elektródarendszer szilárdságának további növelésére (15) csiliámernyő van. 5 Az olyan cső, melynek belső falfelületén az előbb .ismertetett réteg nincs, erősítőkapcsolásokban használva a vártnál kisebb kiindulási feszültségű. Ez a hátrány arra vezetendő vissza, hogy rendes 10 körülmények között végezve a mérést, a cső dinamikai impedanciája kisebb a sztatikái impedanciánál. Mivel a cső méreteit és az elektródák hosszát általában a gyakorlat követelményei határozzák 15 meg, az említett hátrányt az elektródák felépítésének változtatása nélkül kell elhárítani. Ezt a találmány szerint azzal érjük el, hogy a csövet olyan réteggel látjuk el, mely lyukacsos vagy érdes anyag-20 ból, pl. finom elosztású szénből áll és mely íéteg szélessége a (10) anóda hosszánál valamivel nagyobb. A szénbevonat pl. úgy létesíthető, hogy a csőbe terpentinfáklya füstölgő lángját 25 visszük be és a csö belső falát belüstöljük mindaddig, míg a cső teljes belső felületét lámpakorom nem borítja. További igen alkalmas bevonási eljárás szerint a cső belsejét szénnek, pl. lámpa-30 koromnak alkoholos szuszpenziójával fecskendezzük be; a bevonatot ezután szárítjuk és a fölös szenet kefével eltávolítjuk. A 3. ábra olyan kapcsolást mutat, 35 melyben a találmány szerinti csövet alkalmazhatjuk. A csövet, mely a (16) körtől középfrekvenciajelet kap, a 3. ábra csak vázlatosan jelzi. Ez a cső az 1. és 2. ábrán látható esőnek felel meg. A har-40 madik (9) rács a katódához van kötve és fogórácsként hat. A (16) bemeneti és a (17) kimeneti kört a rendes módon nagy frekvenciaerősítésre használhatjuk. Ha a 3. ábrán jelzett csövet az üvegfal belső 45 oldalán az e^bbiekhen ismertetett réteg nem vonja be, a dinamikai impedancia nagyobb frekvenciáknál a sztatikai impedanciánál jelentékenyen kisebb. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a csőfal sze-50 kunder emissziója az anódkörrel párhuzamosan virtuális mellékáramkört létesít, mely virtuális kör virtuális kapacitással soros virtuális ellenállásból áll. Ezt a virtuális kört a 3. ábra 18-nál és 19-nél 55 szakadozott vonalakkal jelzi. így a cső dinamikai anódimpedanciája, valamint az ilyen csövet tartalmazó vevőkészülék kimeneti feszültsége lényegesen csökken. Mérések azt mutatták, hogy a belső falán bevonattól mentes cső dinamikai ini- 60 pedancíája 200.000 Ohm vagy ennél kevesebb, míg a belső falán (2) réteggel bevont hasonló cső impedanciája ugyané körben kb. 800.000 Olim. Ámbár a fenti jelenségre nehezen le- 65 het magyarázatot találni, lehetségesnek tételezhetjük fel, hogy a 2. ábrán látható fajtájú csőben a (6) katóda elektronjai a lemezt kívülről megkerülhetik. Ezek az elektronok ez esetben a lemez hátsó olda- 70 lát, vagy pedig a csőfalat elérhetik, lia ez utóbbinak eléggé nagy pozitív töltése van. Az utóbb említett elektronok ekkor szekundér elektronokat válthatnak ki és igen valószínűnek látszik, hogy a cső- 75 impendancia a csőfal szekundér emissziójától valamiképen függ. Kísérleteket végeztünk a 2. ábrán látható fajtájú csővel, melynél azonban a (10) anóda külső felülete, valamint az üvegfalnak az elek- 80 irodarendszerrel szembenfekvő belső felülete willemittel, tehát olyan anyaggal volt bevonva, mely fluoreszkál, ha elektronok érik. Amikor a cső rendesen dolgozott és 250 Volt anódfesziiltségnél a 85 várt kimeneti feszültséget szolgáltatta, az anóda hátsó oldalán két világító szalag mutatkozott, ami bizonyította, hogy a katódából kiindulva, kívül az anóda körül elektronáram folyt és az anóda külső 90 felületét elérte. Ha az üvegfal külső ol- . dalára nagy ellenállás segélyével 250 Volt feszültséget engedtünk hatni, az említett két szalag az anóda hátsó oldaláról a csőfalhoz tolódott el és egyidejűleg 95 a cső kimeneti feszültsége lényegesen csökkent. Ha az említett feszültséget az üvegfal külső oldaláról elvittük, a szalagok helyükön maradtak és a kimeneti feszültség is kicsiny maradt. Ez a kísérlet 100 bizonyította, hogy az anóda mentén haladó, vagy azon átmenő elektronáram a cső falát elérheti, ha ez a fal pozitív töltésű és hogy a cső kimeneti feszültsége ilyen körülmények között alacsonyabb. 105 mint az esetben, ha a szóbanforgó elektronáram a csőfalat el nem éri. Valószínű, hogy ha rendes üvegfelületű csőfalat elektronáram bombáz, a csőfalból kiváltott szekunder elektronok köze- jiq pes száma a falat e-lérő primer elektronok közepes számánál nagyobb, úgy hogy a fal pozitívvé válik, amíg olyan sztabil, közepes, pozitív értéket el nem ér, mely az anódpotencii'inál kisebb ugyan, de 115 eléggé nagy ahhoz, hogy a cső kimeneti feszültségének csókkenését eredményezze. Ha a cső belső falát a találmány szerint