113574. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás nagyfrekvenciás rezgések erősítésére
Megjelent 1936. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113574. SZÁM. VIJ/J. OSZTÁLY. Kapcsolás nagyfrekvenciás rezgések erősítésére. N. V. Philips' Gloeilampení'abrieken cég- Eindhoven-ben (Hollandia). A bejelentés napja 1933. évi december hó 30-ika. Hollandiai elsőbbsége 1933. évi január hó 26-ika. Ismeretes, hogy egy- vagy több-rácsos erősítőcsöveknél a vezérlőrács ós a katódú között bizonyos kapacitás van jelen, melynek nagysága részben az ezen elektródák 8 közötti tértöltéstől, ennélfogva tehát a negatív ráeseilőíeszültségtől is függ. Ha a vezérlőráos és a kiatódia közé meghatározott frekvenciára hangolt rezgőkört kapcsolunk és a rácselőfeszültséget pl. az 10 erősítési fok szabályozása céljából változtatjuk, a vezérlőrács-katóda-kapacitás ezzel járó megváltozása a rezgőkör bangó-IciSEtt változtatni fogja. Ez a jelenség különösen kellemetlen hangolt rezgőkörök 15 révén egymáshoz csatolt több erősítőcsöves erősítőkapcsolásokban, amelyeknél a körök hangolása egymással mechanikailag összekapcsolt kondenzátorok segélyével történik és az erősítőcsövek előfeszültsé-20 gét .az erősítés szabályozása céljából eltérően változtatjuk. Ebben az esetben ugyanis a vezérlőrács-katóda-kapacitások változása mindegyik erősítőcső számára más és más lesz, úgy hogy iá rezgőkörök 25 egymáshoz képest elhangolódnak, aminek következménye, hogy az erősítő szelektivitása csökken. A találmány célja a rácselőfeszültségtől függő r ács-ka t ó d a -kapacitás egészben vagy részben való megszün-80 tetése. , A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy egy egy- vagy többrácsos erősítőcső katódvezetékébe olyan ellenállás van beiktatva, mely a vezérlőrácskör és az anód-35 kör vagy egy segédrácskör számára közös és oly méretezésű, hogy a vezérlőrácskatóda-kapacitás a rácselőfeszültségtől független. A találmányt részletesebben a rajzon látható foganatosít ási példája kapcsán 40 fogjuk ismertetni. Az 1. ábra példaképen közvetett hevítésű három-elektródás csövet mutat, melynek (F) izzítóhuzala, (K) katódája, (G) rácsa és (A) anódája van. A rács és az az 45 anódának a katódával való összekötővezetékébe (Zf ) impedancia van beiktatva. Az anódkor (Za ) impedanciát tartalmazza. A . ráes-katóda-kapacitást az 1. ábrán (Cg f ) jelöli. Egyszerű számítással 50 levezethető, hogy az (1) és (2) kapcsok I közötti látszólagos ^ admittancia közelítőéi! a 1 = j wCg f (l —SZf ) képlettel fejezhető ki, ahol j = \í— 1; 55 tó = 2 f; f = a frekvenciával; S = az anódáram - rácsfeszültség - karakterisztika meredekségével. Ha a (Zf) impedancia (Rt ) ellenállásból áll, (Zf )-nek (Rf )-fel való helyettesítése révén a 60 fenti képletből a következő képletet kapjuk: A- = j Cd Cgf —j Cd Cg f SR£ s Ebből következik, hogy az anódának a vezérlőráeskörrel (2. ábra) (Rf) ellenállás révén való csatolása látszólagos rács- 65 katóda-impedanciát eredményez, mely részben negatív kapacitás által ábrázol-
