113515. lajstromszámú szabadalom • Feszültség-változásra érzékeny berendezés

ben megnevezett példaképpeni regisztráló dob az értelem szerint megfelelő működ' tető szerkezettel helyettesítendő. A készülék forgórészének — példa-5 képen tárcsájának — megindulása a most ismertetett eljáráson kívül, szintén ismert eljárással, oly módon is szabályozható, ill. a szükséghez képest késleltethető, hogy a tárcsában vagy a tárcsa ten-10 gelyén mágneses anyagot helyezünk el, mely fordulatonként egyszer az esetleg alkalmazott fékező mágnes, vagy pedig a mindenesetre alkalmazandó hajtó mágnesrendszer mágneses hatáskörébe jut-15 melynek vonzóereje a továbbhaladást bizonyos nagyságú feszültségváltozáson alul nem engedi meg. Az indulási nyomaték korlátozható továbbá pl. a forgórész s a regisztráló dob vagy a működ-20 tető -szerkezet közé beépített rugóval is, melyet a forgórész csak bizonyos nagyságú nyomaték kifejtése mellett tud felhúzni. Ha a találmány szerinti készülékekben 25 a most említett fékező mágnest a wattszámlálókhoz hasonlóan megtartjuk, akkor a forgórész fordulatszáma kb. arányos lesz a feszültségeltérés és az időtartam szorzatával, míg a fékmágnes al-30 kalmazása nélkül — természetesen magasabb fordulatszám mellett — abban az esetben, ha a készülék működtetése számottevő energiát nem igényel, a feszültség változása esetén a készülék fordulat-35 száma csak lényegtelenül változik. Az alapfeszültségnél egymással egyensúlyt tartó, villamosan létesíthető összetevők mechanikai összetevőkkel, pl. rugóvagy súly-erővel is kombinálhatók, cél-40 szerűen oly módon, hogy a forgórész, forgásakor, megfelelő áttételen keresztül egy . rugót húz fel vagy súlyt emel. Ily mechanikai összetevők arra is szolgálhatnak, hogy velük az alapfeszültség értékét meg-45 változtathassuk, mivel a forgórészre ható mechanikai erők az egyensúlyi állapotot természetesen eltolják. A találmány körébe tartozik azonban az oly megoldás is, melynél a két ellen-50 tétes hatásirányú összetevő közül az egyiket, és pedig célszerűen a feszültségváltozás alkalmával kisebb mértékben változót részben vagy esetleg teljesen mechanikai összetevővel pótoljuk. Ily megoldás — egy-55 szerű szerkezet mellett — azonban csak akkor használható, ha a forgórésznek — akár egyik, akár mindkét forgásirányban — nyugalmi állásából való megindulása után csak korlátolt számú fordulatot kell végeznie s előnye az, hogy voltam per 60 fogyasztása kisebb s a súly változtatása vagy a rugó különböző megfeszítése által az alapfeszültség könnyen szabályozható. Hogy a mechanikai összetevő terheléséből származó súrlódási ellenállás kiküszöböl- 65 hető legyen, célszerű a forgórészen két egyenlő nagyságú összetevőt erőpárként alkalmazni, hogy ezek csak nyomatékot adjanak, támasztó reakciójuk azonban ne legyen. Tekintettel arra, hogy az alap- 70 feszültség beállításának pontossága a rugó-, illetve súly-erőtől függ, célszerű ezeket lehetőleg közvetlenül a tárcsa tengelyére, azonban mindenesetre nem nagy áttételezésen keresztül működtetni, mivel 75 az áttétel pontatlansága vagy elpiszkolódása az indulást megbízhatatlanná teheti. A készülék érzékenysége ez esetben természetesen akkor a legnagyobb, ha a feszültségtől függő és ezzel változó nyoma- 80 ték a feszültség változása következtében a lehető legnagyobb mértékben változik, tehát ha a mechanikai erőpárral egyensúlyt tartó nyomatékot pl. oly áram hozza létre, amely erősen telített vasmagú fojtó §5 tekercsen keresztül van a feszültségre kapcsolva, mely áram tehát a feszültség változásakor igen nagy mértékben változik. Amennyiben az áram forgatónyomatékát két tekercs segítségével fejti ki, ezek a 90 már részletezett módon lehetnek akár egymással sorban, akár pedig külön-külön a feszültségre kapcsolva. A most említett esetben egyébként a telített vasmagú fojtótekercs el is hagyható s helyette, 95 vasmag beépítésével, maga a nyomatékot adó rendszer képezhető úgy ki, hogy benne nagy telítések lépjenek fel. Ez az elv különben nem csak a most tárgyalt, mechanikai összetevővel kombinált meg- 100 oldási alakoknál, hanem általánosságban mindazon tisztán villamosan működtetett, kétáramkörös megoldási alakoknál is alkalmazható, melyeknél mindegyik áramkörnek saját önálló fluxusa képződik, 105 mivel megfelelő kombinációban — pl. egy telített és egy telítetlen tekercsrendszer sorbakapcsolásával — kiiiön telített fojtótekercsek ily esetben is mellőzhetők. A feszültségeltérésre forgást előidéző 110 vagy forgásba jövő műszert a feszültségeltérés regisztrálásán kívül még más célra is, és pedig elsősorban időkésleltetéssel való kontaktusadáshoz lehet felhasználni. Ha ugyanis a forgó tárcsát 115 megfelelő áttételen keresztül kontaktus-