113515. lajstromszámú szabadalom • Feszültség-változásra érzékeny berendezés

tekercspárok már most elképzelhetők úgy, hogy bennük a feszültség változása által létesített eredő áram folyik, elképzelhetők azonban úgy te, hogy mindegyik teker-5 eset két, külön áramkörökhöz tartozó, s egy-egy áramkörön belül ismét sorbakap­csolt egymás ellen gombolyított tekercs helyettesíti, mely külön áramkörökben az üzemfeszültség változása következtében 10 különböző mértékben változó áram folyik. Két áramkör esetén az alapfeszültségnél egymás hatását kiegyenlítő, egymás ellen ható áramok a feszültség változásakor úgy is kifejthetik eredő hatásukat, hogy 15 mindegyik áramkörhöz tartozóan egy-egy, egymástól függetlenített külön készülék­ről gondoskodunk, melyek, elentétes érte­lemben, közös tengelyre fejtenek ki for­gatónyomatékot. Egy ily elrendezés lát-20 ható a 3. ábrán, ahol a kétáramkör mind­egyikében a hozzájuk tartozó számláló állórészén egymással sorbakapcsolt (al— bl) ill. (a2—b2) tekercsek vannak, s az áramkörök egyikében, pl. az (al—bl) te-25 kercsrendl ; zert tartalmazó körben, e teker­csekkel még egy telített vasmagú (f) fojtó­tekercs is sorba van kapcsolva. E kapcso­láson kívül, melyben az egymással sorba­kapcsolt tekercsek egyikéhez a fentebb is-80 mertetett okból mindegyik tekercsrend­szerben egy-egy kondenzátor kapcsolandó célszerűen párhuzamosan, az (al) és (bl), valamint az (a2) és (b2) tekercsek egymás közti sorbakapcsolás, részben az álló-35 részen, részben a forgórészen elhelyezett tekercsekkel, oly kommutátoros motor­számlálók alkalmazásával is létesíthető, melyeknek forgórészei közös tengelyhez vannak kötve. Alkalmazható továbbá a 40 számlálóknak az 1. ábra szerint való meg­oldása, is, a (bl) és (b2) tekercseknek, mint külön-külön feszültségtekereseknek, köz­vetlenül a V üzemfeszültségre való kap­csolásával, azonban az érzékenység soros 45 kapcsolás esetén természetszerűleg" na­gyobb. Ide tartoznak végül azok a meg­oldások is, melyeknél a két egymás ellen forgató rendszernek nem csupán a ten­gelye, hanem már a forgórésze, pl. szám-50 lálótárcsája is közös, melynek kerületén két különböző helyen a különböző tekercs­rendszereket tartalmazó, ellentétes ér­telmű forgatónyomatékokat létesítő mág­nesrendszerek vannak elrendezve. Két 55 egymás ellen kapcsolt áramösszetevő ese­tén alkalmazható a 4. ábrán látható kap­csolás, mely szerint a 2. ábra (al) tekercse nem a V feszültségre, hanem az (f) fojtó­tekercs kapcsaira (esetleg ezen fojtó­tekercsre alkalmazott külön szekunder te- 60 kercsre) van kapcsolva. Ez az elrendezéi természetesen alkalmazható a 3. ábrán fel; tüntetett elrendezésnél is. Többfázisú hár lózat esetén a számlálótárcsára ható, kü­lönböző fázisban lévő fluxusok létesítésére 65 a készüléket alkotó két külön számláló, ill. mágnesrendszer mindegyikében az amúgy is rendelkezésre álló különböző fázisok is felhasználhatók. Ha az érzékenyebb sze­riesz-karakterisztikát ez esetben is meg 70 akarjuk tartani, az egyik rendszer mind­két tekercsével fojtótekercset kapcsolunk sorba,. A találmány szerinti készülékek érzé­kenysége attól függ, hogy egymáshoz ké- 75 pest mennyire eltérően változnak az egy más ellen liató összetevők. Ha ezeket — mint a legtöbb esetben — egy-egy telített és telítetlen vasmagú fojtótekerccsel, ill. transzformátorral hozzuk létre, a változó 80 összetevők közti különbség megnövelése végett szükséges, hogy a telitett fojtó­tekercs vagy transzformátor karakterisz­tikája minél laposabb legyen, azaz a fojtó­tekercs vagy transzformátor oly telítési 85 fokon dolgozzék, hogy kis feszültség válto­zásnak nagymágnesező áramváltozás felel­jen meg. Ennek érdekében a mágneses körben lehetőleg ne legyen, illetve csak el­hanyagolható nagyságú légrés legyen. 90 Ez utóbbi követelmény kielégíthető zárt (illesztés nélküli) vasmagú készülékekkel, melyek tekercselése azonban rendkívül költséges; a többi eddig ismert, összerak­ható vasmagú készülékkel ez a feladat kis 95 fogyasztás mellett kielégítően nem old­ható meg. Az ismert kiviteleknél ugyanis a vasmag úgy van felépítve, ill. lemezek­ből összerakva, hogy minden egyes lemez­síkba eső mágneses körnek — mely leg- 100 alább két lemezből áll — a lemezek illesz­tési helyeinél legalább egy-egy légrés van s bármily kicsiny is ez a köz, illetve e közök összege (esetleg csak néhány századmilliméter), kis fogyasztású fojtó- 105 tekercseknél már számottevő mágnese­zési ampermenetet kíván. Nem nagy in­dukciójú vasmagoknál ez a többlet el­kerülhető, ha a szomszédos lemezrétegek lemezeinek illesztési helyei nem esnek 110 össze, mert akkor a fluxus az illesztési hely előtt nagy felületen nagyobbik ré­szében átmegy a szomszédos rétegbe, s az illesztés mögött ismét saját rétegébe tér vissza. Nagy indukcióknál azonban, ami- 115 kor minden réteg" már a saját fluxusa következtében is telítve van s így újabb fluxusok behatolását a mágneses ellen-118í15

Next

/
Oldalképek
Tartalom