113512. lajstromszámú szabadalom • Fotocellás fénymérő készülék

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113512. SZÁM. — VlI/d. OSZTÁLY. Fotocellás fénymérő készülék. Dr. Riszdorfer Ödön magántisztviselő, Budapest. A bejelentés napja 1934. évi március hó 24-ike. Ismeretesek oly fotocellás fénymérő készülékek, különösen fényképészeti célokra, amelyeknél a fotocella árama mérőműszert működtet és a mérőműszer rend-5 szerint közvetlenül mutatja a megvilágítási időket, illetőleg a felvételnél alkalmazandó fényrekesz nagyságát. Az ilyen fotocellás fénymérőknél szükség volt arra, hogy a fotocellát lehetőleg csak olyan 10 szög alatt beeső sugarak érjék, amely szög legalább is közelítőleg megfelel a felvételnél alkalmazott lencserendszer optikai nyílásának. Evégből a fotocella fényérzékeny rétege előtt erre a rétegre lő merőleges irányú falakból készült lépalakú rekeszcsoportot alkalmaztak. Az ismert megoldásnál ezek a rekeszek minden oldalirányban zártak. A rekeszek előtt fénytörő anyagból, nevezetesen üvegből 20 készült gyűjtőlencsét alkalmaznak. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy a zárt rekeszek, bár megakadályozzák az oldalirányból jövő, tehát a mérésnél figyelembe nem veendő fénysugarak beesését, maguk 25 azonban éppen zárt voltuknál fogva aránylag sok egyenes irányból beeső fényt fognak fel. Hátránya továbbá ennek a megoldásnak, hogy a műszer méretei az egymás mögött elrendezett re-30 keszcsoport és a lencse következtében nagyök. Ezt a hátrányt a találmány értelmében úgy küszöböljük ki, hogy az ernyőző elemekből készült fénycsatornákat úgy ala-35 kítjuk, hogy a csatornák belsejében lévő bármely pontot körülfogó ernyőző elemek között legalább egy helyen köz van. A közöket oly szűkre vesszük, illetőleg úgy rendezzük el, hogy azokon át nem kívánt irányú fény figyelembe veendő &> mennyiségben nem eshet a cellára. A találmány lényegét az ábrák kapcsán magyarázzuk, amelyek közül az 1—8. ábrák a találmány szerinti ernyőző szerkezet különböző példakénti kivitelei 45 keresztmetszetben és a 9—13. ábrák ugyancsak különböző megoldási alakok hosszmetszeteit mutatják. Az 1. ábrán feltüntetett megoldásnál az ernyőző elemek egyenként hajlított (11) felületek. 50 E (11) felületek egymáshoz képest akként elrendezettek, hogy az elemek egymást köz hagyásával részbon átlapolják, (la. ábra.) így pl. a (11a) eleim, valamint a (11b) és (11c) elemek konkáv oldalaikkal 55 egymás felé fordítottak és a három ernyőnek egymással szemben fekvő végei egymást (12) közök hagyásával átlapolják. A két (11c) és (11b) ernyőző elem másik oldalán (lld) ernyőző elem elhe- 60 lyezett és a (11c, 11b) és (lld) elemek egy más felé konvex oldalukat fordótják. A szerkezet belsejében fekvő bármely (13) pontra érvényesül a többi ernyő ernyőző hatása, mert bár az egyes ernyőző elemek 65 között (12) közök vannak, az, átlapolások következtében az oldalirányból jövő nem kívánt fénysugarak a fotocella felületét nem érhetik. Az ily módon kiképezett rakeszszerkezet fénycsatornák egy csoport- 70 ját képezi, amely fénycsatornák azonban oldalirányban keresztmetszetben több helyen nyitottak. Így pl. a (11a, 11b) és (3.1c) rekeszek képezte fénycsatorna a (12) helyeken nyitott. 75 Másik megoldást mutat a 2. ábra, amely -ben három (14, 15) és (16) hullámosítot? lemezből három koaxiálisai! egymásba.]