113496. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet csepegő vagy gyorsan áramló víz mérésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113496. SZÁM. VII/1'. OSZTÁLY. Szerkezet csepegő vagy gyorsan áramló víz mérésére. Ujj Gyula tanár, gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napi a 1934. évi november hó 23-ika. A találmány célja, kis vízmennyiségek olcsó és megbízható mérése. Az áramló vízmennyiséget háromféle alapelv szerint szokták mérni: közbe 5 iktatott ellenállással, szárnyaskerékkel, vagy forgó dobbal. Az összes mérőkészü­lékek ezen elvek valamelyikén alapul­nak. Az első két rendszer első sorban nagy vízmennyiségek mérésére alkal-10 mas. Az időegységenként mérhető víz mennyiségének alsó határa van, tehát csepegő víz ezekkel nem mérhető. Pedig a műszaki élet sok vonatkozásban meg­kívánja az olyan vízmennyiségek méré-15 sét is, amelyek hol csepegve, hol roha­mosan érkeznek. Ilyen pl. a fűtőberende­zések kondenzátuma. Az ilyen vizet a harmadik móddal, a dobrendszerrel lehet mérni. Ennek azonban kellemetlen hát-20 ránya, hogy kis méretekben nem lehet készíteni, nagy méretekben pedig többe kerül, mint amit az őket felhasználó üze­mek elbírnak. Azonkívül nehéz a mérés pontosságának biztosítása. 25 A találmány a szárnyas vízmérőt teszi alkalmassá akármilyen kis vízmennyiség mérésére. Ezt úgy éri el, hogy a vizet nem engedi egyenesen a mérőre, hanem először egy adagoló szerkezetre vezeti. 30 Mikor ez megtelik, tartalmát egyszerre önti a vízmérőre. Ezzel elérjük, hogy a vízmérő mindig megkapja az okvetlenül szükséges terhelést, sőt tetszés szerinti átömlési sebességet is biztosíthatunk. De 35 még azt is elérjük, hogy a vízmérő min­dig egyenletes terheléssel szalad s így mérési pontosságban nincs különbség, akár lassan, akár rohamosan érkezik a víz. Gondolni kell azonban az átzúduló vízmennyiségek lökőhatására is. Ennek 40 elhárítására elegendő, ha a csővezeték­ben, vagy ahhoz kötött edényben mindig van annyi víz, hogy annak megmozga­tása bizonyos időt vegyen igénybe. Ezen­kívül, ha az átfolyás szintkülönbsége 45 nem túlnagy, akkor a lökőerő sem fej­lődhetik túlságos nagyra. Ezzel az elrendezéssel tulajdonképpen a mérés alsó határát leszállítottuk nul­lára, mert az adagolónak a vízmérő elé 50 kapcsolása miatt közömbös, hogy roha­mosan áramlik-e a víz, vagy csepeg. Ez csak az adagolás sűrűségében okoz válto­zást. A felső határ elméletileg megma­rad a végtelennél, mert hiszen ha a víz 55 túlhevesen áramlik, akkor legfeljebb megáll az, adagoló, de a mérő dolgozik tovább, mert hiszen az áramlás erőssége rég túl van már a érzékenység alsó ha­tárán. 60 Egy ilyen elrendezést mutat az 1. áb­ránk. (B) a beömlő vezeték, (A) az ada­goló készülék, (V) a szárnyas vízmérő, (G) a gyűjtővezeték, (Sz) az áthajtásra szükséges szintkülönbség, amit esetenként 65 számítással kell megállapítani. Adagolásra legalkalmasabb valamilyen billenő szerkezet. Nem kell precíziósnak lennie, mert elsőrendű kicsiny hibája a mérőkészüléken átmenve, másodrendű 70 kicsinnyé váiik. Egyszerű billenőt mutat 3. ábránk, (b) a rekeszes billenő edény, amelynek ma­gasabban álló rekeszébe (ri) ömlik az ér­kező víz. Mielőtt megtelnék, saját meg- 75 növekedett súlyával elbillenti az edényt s alól kerülve gyorsan kiürül. A játék újra kezdődik a felemelkedett másik re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom