113492. lajstromszámú szabadalom • Szerszám sajtolt triőrlemez előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG wf SZABADALMI LEIRAS 113492. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Szerszám sajtolt triő'rlemez előállítására. Stahel Géza oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi február hó 15-ike. A régebbi sajtolt tri őri ernezeknek az a hátránya: a drága marott triörlemezekkel szemben, hogy az egységnyi területre eső sejtszámuk lényegesen kisebb annál a 5 sejtszámnál, mely egységnyi területen a marott lemezeknél elérhető volt. Ezen a hátrányon úgy igyekeztek segíteni, hogy nagyjában ismert tövis megtartása mel­lett a vele együttműködő odort különféle-10 képen szerkesztették meg. Említésre méltók a régebbi szerszámok közül azok, melyeket a 69.490. sz. magyar szabadalom és az 1,069.173. sz. német hasz­nálati minta leírása ismertet. 15 A 69.490. sz. magyar szabadalmi leírás olyan eljárást helyez védelem alá, mely­nél a sejteket kemény bádogba nyomják be a bádoglemezt alulról a sejt körül kör­ben bemetsző odor alkalmazásával, ahol 20 is az odor nyomónyílásának átmérője a sejt felső átmérőjével megközelítőleg egyenlő (nyíró eljárás). Az 1,069.173. sz. német használati minta leírása lényegileg olyan kivágású odort ismertet, melynek 25 felső széle lerézselt vagy lekerekített (húzó eljárás). Kísérleteztek olyan szerszámmal is, melynek odor-munkafelülete a sejt alakjával megegyezett. E szerszámok egyikével sem lehetett azonban azt a sejt­számot megközelíteni, amely nagyszilárd­ságú sajtolt fémlemezeknél elméletileg lehetséges. Az első két helyen említett szerszámnál a veszélyes harántmetszetek alatt tökéletlen az alátámasztás s így kü-35 lőnösen a vékony lemezek könnyen besza­kadtak: a harmadik helyen említett szer­számnak egyebek közt nagy a térigénye. A találmány célja olyan szerszám léte­sítése, mellyel az ismert sejtszámnál lé-40 nyegesen nagyobb sejtszámú triőrlemezt 30 lehet előállítani a beszakadás technoló­giai okának céltudatos figyelembe vétele mellett. Ennek megfelelően a találmány szerinti szerszám ismert tövisből és olyan különle­ges egyenes kúp munkafelületű odorból áll, mely a saj toláskor a lemezt a véko­nyítandó sejtfalanyag alatt mindenütt, különösen pedig a sejtfal triőröző felüle­tének függélyes főmetszete (a tövis fő- 501 alkotója) alatt alátámasztja; ennél a szer­számnál tehát a tövis a sejtfalat a saj­toláskor az odoron mint nyomófelületen vékonyítja el (támfelületen nyújtó el­járás). Az alátámasztásnak a leglényege- 55 sebb szerepe a sejtfal triőröző felületének függélyes főmetszete, illetve a tövis fő­alkotója alatt van. Az ilyen szerszámmal készült lemez hátlapján a kúpodor képe élesen kirajzó- 60 lódik és a sejtfalak külső felülete az ösz­szes veszélyes helyeken köröskörül fé­nyes, ami igazolja, hogy az elvékomyítás nyomólap ellenében történt. Az említett korábbi szerszámok közt a legelőrehala- 65 dottabb az 1,069.173. sz. német használati minta leírásában ismertetett szerszám. Ennél az odor a lemezt egyebek közt a tövis főalkotója alatt sem támasztja meg, hanem a sejtfenék falla e helyen a leve­gőben lóg, tehát az elvékonyítás nem nyomófelület ellenében történik. A találmány szerinti különleges munkafelület alkalmazásának mármost az az eredménye, hogy a sejt át szakadár 75 sának veszélye nélkül a sejtszám emel­hető az egységnyi területen és a korábban marással elérhető sejtszám az eddig szo­kásos lemezvastagságnál jóval véko­nyabb lemezen produkálható. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom