113457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sajtolt triőrlemez előállítására

MAGYAR KIRÁLYI #HÖj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113457. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Eljárás sajtolt triőrlemez előállítására. Stahel Géza oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi november hó 24-ike. Már régi követelmény az, hogy sajto­lással olyan triőrlemezeket állítsanak elő, melyeknek egységnyi területen lehetőleg nagy sejtszámuk van. A különböző is-5 mert eljárások azonban nem vezettek ki­elégitő eredményre. A hátrány különösen abban mutatkozott, hogy vékony leme­zeknél a munkaélek nagyon bedőltek, a sejtfalak pedig repedeztek, sőt vékony 10 rideg anyagú lemezből, mint pl. vékony horganylemezből egyáltalában nem lehe­tett repedésmentesen tökéletes sejtkikép­zésű sajtolt triőrlemezeket gyártani. Ennek a hátránynak oka az, hogy az 15 ismert lemezeknél az anyag a sajtolás­kor a nyújtandó helyek alatt, éppien ott, ahol a legnagyobb nyomást kapta, szaba­don függött. Ezért az anyag lényegileg csak húzó igénybevétel alatt állott, ami 20 kontrakciókhoz és az anyag bizonyos • mérvű elvékonyodása után az említett berepedésekhez vezetett. A találmány célja mármost olyan saj­tolt triőrlemez, illetve olyan eljárás léte-25 sítése ilyen triőrlemeaek előállítására, melynél a lemezvastagsággal a gyakorla­tilag még lehetséges legkisebb mértékig lemehetünk anélkül, hogy a sejtfalak be­repednének vagy kiszakadnának és mely-30 nél emellett a sejtszámot az egységnyi területen a szokásos sejtszámhoz képest több mint 10%-kai, esetleg több mint 20%-kai emelhetjük. A találmány szerinti triőrlemeznél a 35 sejtek triőröző munkafelületének függé­lyes vetülete egyenes vagy ferde csonka­kúpfelüle+re esik a lemez külső (hát ) oldalán. Ilyen triőrlemez készítéséhez továbbá 40 a találmány szerint úgy járunk el, hogy a sejtek képzésénél a lemezt mindenütt, ahol az anyagot el kell vékonyítani, alá­támasztva sajtoljuk. Ennek következté­ben a lemez bizonyos mértékű, még ve­szélytelen húzóigénybevétel után (mely a 45 sajtolás kezdetén lép fel) lényegileg nyomóigénybevétel alá is kerül, miköz­ben az anyag a veszélyes harántmetsze­tek alatt a tövis és az alátámasztó felü­let között nyújtást szenved. Eközben ter- 50 mészetiesein nem következhetik be kon­trakeió és az említett megvékonyodás mértékét, mély az ismert eljárásoknál már beszakadást okozott, ennek veszélye nélkül messzemenően túlléphetjük, to- 55 vábbá a már említett vékony és rideg le­mezzel is beszakadás veszélye nélkül dol­gozhatunk és megtarthatjuk a szabályos sejtalakot és a sejtméreteket; a sejtek triőröző munkaéle vagy egyáltalában 60 nem vagy csak kevéssé dől be. Az eljárást célszerűen ismert tövissel és ezzel együttműködő olyan odorral vé­gezhetjük, melynek munkafelülete ferde kúp. A ferde kúp munkafelületű odor 65 mint reakciófelület a triőrlemezt a sejtek sajtolásánál valamennyi veszélyes haránt­metszet alatt köröskörül alátámasztja. A kúp oldalainak hajlásszöge a sajtolt anyag minősége és vastagsága, a sejt, 70 illetve a tövis kialakítása és egyéb ténye­zők függvényében különböző lehet. Ezért a mindenkori oldalszögek nem szorítha­tók határok közé, hanem azokat minden esetben meg kell állapítani, ami azonban 75 szakavatottaknak nem okoz nehézséget. A mellékelt rajz ilyen példaképem tövis és odor metszetét mutatja, a köztük levő lemezrész metszetével, nagyított lép­tékben. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom