113375. lajstromszámú szabadalom • Hófógó
MAGYAR KIRÁLYI mi SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 113375. SZÁM. — VJII/b. OSZTÁLY. Hófogó. ősze Gyula tetőfedőmester, Budapest. A bejelentés napja 1935. évi májas hó 10-ike. A találmány a háztetők szerelvényeül használatos hófogó, amely, a szokott módon, a tetőszerkezethez erősített rácstartókból és ezeken keresztülfűzött rács-5 rudakból áll. Az eddig ismeretes, efféle hófogók rácstartói külön bádoghüvelyekre szorulnak, hogy a, tetőcserepek, palalemezek stb. közé illeszkedhessenek. Ennek hátránya, azonkívül, hogy a hüvelyek el.0 készítése, úgyszintén szerelése körülményes és drága munka, még az is, hogy a hüvelyek körzetében ki keli vágnunk a cserepeket, palalemezeket, stb.-t. Tetézi e hátrányokat, hogy a hüvelyes rácstar-5 tók, a tetőn, vízmentesség szemponjából megbízhatatlanok és hogy csakhamar tönkremennek úgy, hogy gyakran kell megújítanunk azokat. A találmány célja, hogy kiküszöböljük 10 e hátrányokat. A találmány szerinti hófogó jellegzetessége a tetőn elhelyezett tetőeserepek, palalemezek, vagy egyéb, pikkelyszerűen egymásra lapolódó tetőfedő elemek közé, puszta pikkelysávként 15 közbeékelődő felerősítőszárú rácstartó. E hófogó előnye, hogy a tetősíkba kerülő szára a lehető legegyszerűbbé válik és így a rácstartó közvetlenül felerősíthető a tetőszerkezetre. Az ilyen felerősítőszár 10 bárhol ugyanúgy közbeékelődik a tetőcserepek vagy palalemezek, stb. közé, mintha maga is — a többinél keskenyebb — tetőcserép vagy palalemez, stb. lenne és így a tetőn mindenütt közvetlenül 15 takarva is van. Igaz, hogy a felerősítőszár, közbeékelődése folytán, némi rést nyit az egymásra lapolódó tetőcserepek, palalemezek, stb. között, azonban a tapasztalat bizonyítja, hogy az ilyen, aránylag csekély rés, a tetők lejtése mellett, 40 egyáltalán nem ártalmas, sőt még hasznos is, hiszen kölönben is szoktak ékecskéket közbedugni a szorosan egymásra lapolódó palalemezek közé, hogy elkerüljék az esővizet beszippantó, hajszálnyi héza- 45. gokat. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új hófogó néhány kiviteli alakját. Az 1—4. ábra a részleges keresztmetszetben mutatkozó tetőkön elhelyezett ráostartók 50 oldalnézetei, míg az 5. ábra a hófogó részleges elülmézete. A tetőszerkezetből mindenütt az, (1) szarufák és ,a (2) lécek láthatók. Ez utóbbiakhoz vannak erősítve az 1. és 2. ábra 55 szerint a (3) palalemezek, a 3. és 4. ábra szerint pedig a (4) tetőeserepek. A rácstartóknak a tetősíkba eső (5) felerősítőszára mindenütt közebeékelődik a (3) palalemezek, ill. a (4) tetőcserepek közé 60 és oly hosszú, hogy a (6) csavarokkal kényelmesen és biztosan felerősíthető. A csavarok helyett, magától értetődően1 , szegeket is alkalmazhatunk. Ahol úgy kívánatos, (7) betétdarabokat teszünk az (5) 65 szárak felerősítő vége alá. A rácstartó felszálló (8) szárának lyukain keresztül vannak fűzve a (9) rácsrudak. A (10) támasztók gyámként fogja össze egymással a,z, (5) ós (8) szárakat. 70 Az (5) szár, az 1. ábra szerint, túlér a közvelenül alatta levő (3) palalemezen, amely félpala is lehet. A 2. ábra szerint az (5) szár végig felfekszik a közvetlenül alatta fekvő (3) palalemezen és így ezen 75 keresztül kell felcsavarolnunk, ill. felszegeznünk azt. A palalemezek e célból a tetőn is könnyű szerrel átlyukaszthatok.
