113351. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses túláramkapcsoló két mágnestekerccsel

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113351. SZÁM. — VIT/B. OSZTÁLY. Elektromágneses túláramkapcsoló két mágnestekerccsel. Leyhausen Wilhelm, mérnök, Nürnberg-. A bejelentés napja'1934. évi szeptember hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi október hó 18-ika. A találmány elektromágneses túláramkapcsoló, amelynél az áram megszakítása két mágnestekercs homloklapja között történik, mimellett a szikrateret tűzbiz-5 tos válaszfalak határolják, amelyek a kontaktusokat a tekercsektől eltkülönítik és a kapcsoláskor keletkező tűz átterjedése ellen védik. Már ismeretesek efajta kapcsolóknak olyan kiviteli alakjai, ame-10 lyeknél a kiváltást olyan, horgony létesíti, amelyet mind a két, egymástól különálló mágnestekeros vonz. A mágnestekercsek vonzóereje ez esetben természetszerűleg igen kicsi, úgyhogy a kiváltás csak a 15 névleges áramerősség többszörösével valósítható meg. A találmány ezt a hátrányt úgy küszöböli ki, hogy a mágnestekercsek közül legalább is az egyiknek merülő magja, 20 azaz az áram hatására a tekercs üregébe behúzódó, vagy onnan kitolódó magja van, amely a mágnestekercseknek a kontaktusok felőlivel ellentétes oldalán a kiváltószerkezettel kapcsolatos. így nem-25 csak a mágnestekercsek vonzási nyomatéka lesz kedvezőbb és a működés gyorsabb, hanem lehetővé válik a tekercsek fuvóhatásának további fokozása olyan helytálló mágneses összeköttetésnek, ken-30 gyeinek vagy keretnek a tekercseken elrendezése révén, amely összeköttetés alkalmazása eddigelé csak külön kiváltó mágnes elrendezésével volt lehetséges, ami a szerkezetet bonyolulttá és drágává 35 tette. A rajz a találmány több példaképeni kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábrán az és i(b) kontaktusok a (c) és (d) mágnestekercsek között vannak, amely tekercsek külső sarkait mágneses 40 értelemben a (e) vaskengyel köti össze. A kontaktusokat és mágnestekercseket a tűzbiztos (cl) és (dl) válaszfalak választják el egymástól. A (c) tekercsnek helytálló mágnesmagja, a (d) tekercsnek pedig me- 45 rülő (f) magja van. Ez utóbbi a (g) szögemelővel kapcsolatos, amelynek a szabad vége viszont a (h) kapcsolószerkezetet működtetheti. A kapcsolószerkezet és a kontaktusok közötti összeköttetés átte- 50 kinthetőség céljából a rajzon nincsen feltüntetve. Bekapcsolt helyzetben az (a) és (b) kontaktusok érintkeznek egymással. Ha az áram egy meghatározott értéket túllép, a tekercs az (f) magot behúzza, a 55 (g) szögemelő szabad vége, a tekercs tengelyéhez képest harántirányban elmozdulva, a (h) kapcsolószerkezetnek ütközik és a kapcsoló kikapcsolt helyzetbe kerül. A kontaktusok között keletkező fényívet 60 a mágnestekercsek eloltják. A (d) tekercsnek az (f) inagra kifejtett húzóhatása ellenében ható rugó elrendezésével a kikapcsolási áramerősség ismert módon szabályozható. 65 A 2. ábrán, az (e) vaskengyel az (r) vaskeretté van meghosszabbítva, amellyel egyúttal a szerkezet az, (s) aljzatra van ráerősítve. Az 1. ábra szerinti kiviteli alakkal ellentétben, a 2. ábrán a (g) szögemelő 70 vasiból van és az a karja, amelyiken az (f) mag van, az (r) keret egy része. Egyebekben a működése azonos az 1. ábra szerinti kiviteli alakéval. Az, (r) keret teljesen zárt, a (g) szögemelő és az, (f) mag 75 pedig 1. ábráéval azonos kivitelű is lehet. A tekercsek, a kontaktusok és a mágneses kiváltószerkezet különleges elren-