113292. lajstromszámú szabadalom • Forgó árammegszakítóval dolgozó mechanikai váltóirányító vagy átirányító

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113292. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Forgó árammegszakítóval dolgozó mechanikai váltóirányító vagy átirányító. Dr. Ostwald Eugen, orvos, Berlin-Charlottenburgban, mint Ifema Grossvertrieb elektr. Apparate Krause & Co. leipzigi cég- és Schattanik Heinrich, mérnök, leipzigi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1934. évi november hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi november hó 28-ika. Ismeretesek már olyan váltóegyenirányítók, illetve átirányítók, melyek az áram szétszaggatásának elve szerint mechanikai kontaktusadók segélyével dol-5 goznak és melyeknél kontaktusadónak forgó árammegszakítót használnak. A találmány ilyen berendezésekre vonatkozik és abban van, hogy az említett forgó árammegszakítót egyúttal az őt 10 hajtó motor kollektorának is hasznosítjuk. Ezzel nemcsak igen lényeges szerkezeti egyszerűsítés jár, hanem azt is elérjük, hogy, mivel a motornak a kollektor által vezérelt áramkörei a hasznos 15 körrel sorosak, a motor fordulatszáma a hasznos kör mindenkori induktív terheléséhez önműködően igazodik. Optimális hatás eléréséhez célszerűnek bizonyult, ha a forgó árammegszakítónak 20 sajátos alakot adunk, még pedig a találmány szerint az árammegszakító szigetelő szegmenseit szokatlanul szélesre, sőt előnyösen kb. ugyanoly szélesre szabjuk, mint a kontaktusszegmenseket. így elér-25 jük- azt, hogy az áramgörbe már kezdettől fogva kissé közeledik a szinuszalakhoz és megfelelően erősítjük a motor hajlamosságát arra, hogy ifordulatszáma a villamos rendszer önfrekvenciájára ön-30 működőén hangolódjék. Nem mindegyik motor jár minden további nélkül olyan kollektorral, mely az utóbb említett feltételt kielégíti. A legkedvezőbbnek az olyan motorok bizonyul-35 tak, amelyeknél az egymáshoz képest mozgó rendszerek (mező, horgony) mindegyike lágyvasból áll, tekercselést azonban csakis e rendszerek egyike hord. Ha ezt a tekercselést maga a horgonnyal hajtott, az előbbiekben ismertetett faj- 40 tájú árammegszakítóval sorbakapcsoljuk akként, hogy a tekercselés áramköre a mágneses vaskörnek a horgony által előidézett zárásához képest periodusosan kb, 90°-nyi fáziseltolással zárul és nyílik, 45 úgy ez a horgony mindenkor lökésszerűen behúzódik a mezőbe, mely röviddel a mágneses optimális helyzet elérése előtt összeomlik, hogy a horgonyt saját eleven erejénél fogva tovább engedje, amíg az 50 ismét bekapcsolt mező révén ugyanazon forgásértelemben újabb hajtóimpulzust kap. Ily módon felszerelt váltóegyenirányító foganatosítási példájának vázlatát az 55 1- ábra oldalnézetben, a 2. ábra pedig felülnézetben mutatja. Az (1) és (2) sarksarukkal felszerelt (3) elektromágnes mezejében az ugyancsak lágyvasból készült, tekercseléstől mentes, go Z-alakú (4) horgony (5) tengely körül forgatható. Ugyané tengelyre van a forgó (6) árammegszakító szerelve, melyen a (7) és (8) kefék csúsznak. A (3) tekercselés közvetlenül a (6—8) 65 árammegszakító körében fekszik. Ha a (9) kapcsokra áramforrást kapcsolunk, a (4) horgony a mezőbe húzódik az (1) és (2) sarksaruk közé, ezzel a (6—8) árammegszakítón át ezt a mezőt kikapcsolja 70 és felvett eleven erejénél fogva majdnem 90°-kai tovább fordul, hogy ekkor a me-