113215. lajstromszámú szabadalom • Szuperheterodin-vevőkapcsolás, amelynél az érkező rezgések egyenirányítására és a helyi rezgések keltésére többrácsos csövet használunk

MAGYAfi KIKÁLYI SZABADALMI BIEÖSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113215. SZÁM. — VH/j. OSZTÁLY. Szuperheterodin-vevőkapcsolás, amelynél az érkező rezgések egyenirányítására és a helyi rezgések keltésére többrácsos csövet használunk. Radio Corporation of America cég- New-Yorkban, mint Harris William A., Belleville-i (N. J.) lakos jogutódja. A bejelentés napja 1934. évi december hó 7-ike. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1933. évi december hó 8-ika. A találmány szup erheier odin-v evőkap­csolás, amelynél az érkező rezgések egyen­irányítására és egyidejűleg a helyi rez­gések keltésére többrácsos csövet haszná-5 lünk. A találmány szerinti kapcsolásnál azon rács, amelyhez az érkező rezgéseket ve­zetjük és azon elektróda közé, amely a helyi rezgések keltésére való rács gya-10 nánt szerepel, kondenzátor van kapcsolva. E kondenzátor megfelelő méretezése ese­tén a találmány szerinti kapcsolással el­érjük, hogy a helyi generátor a bemenő­körben nem kelt feszültséget. 15 A találmányt a rajz kapcsán részlete­sebben ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolás példaképpeni kiviteli alakja és a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott kiviteli 20 alak egy részének leegyszerűsített kapcso­lása. Az 1. ábra szerinti kapcsolásnál az ér­kező rezgések a (T) nagyfrekvencia­transzformátor (.11) bevezetőkapicsaihoz 25 jutnak. E transzformátornak (12) primér­tekercse és (31) szekundértekercse van, mimellett ez utóbbi a (17) kondenzátor se­gítségével minden tetszés szerinti érkező írekvenciára hangolható. A (31) tekercs 80 nagyfeszültségű vége a (30) elektroncső (3) rácsával van összekötve, amely csőnek (H) izzószála, (C) katódája, (P) anódája és (1, 2, 3) és (4) rácsai vannak. A (3) rács negatív elofeszültségét amely íács-35 hoz az érkező rezgéseket vezetjük, a (16) telep szolgáltatja, amely egyrészt földelt és másrészt a (15) ellenállás és a (31) sze­kundérlteikercs úitján a (3) ráccsal van ösz,­'szekötve. (4) védőrácsot jelez, amely po­zitív, pl. 90 violtos feszültségforróshoz kap- 40 csolandó. A (P) anóda a kb. 180 voltos anóda-feszültségforrással a (T2) középfre­kvencia t r a n s zf or rn á tor (25) primérteker­esén át van összekötve, amely transzfor­mátor két (25) és (26) tekercse a (24) és 45 (.27) kondenzátorok útján a kívánt közép­frekvenciára hangolható. A (28) kapcsok között fellépő középfre­kvenciájú rezgések ismert módon erősít­hetők, egyenirányíthatók és visszaadó- 59 berendezésben hallhatóvá tehetők. A (30) csőnek helyi rezgések keltésére használt belső része a (2) elektródát tar­talmazza, amely a helyi rezgések kelté­sére anóda gyanánt szerepel és amelyet a 55 továbbiakban oszcillátor-anódának neve­zünk. Ez az elektróda a (21) tekercs útján a pl. 180 voltos feszültségforrással van összekötve. A (21) tekercshez induktive csatolt (20) tekercs a kívánt helyi frekven- go ciárEj (18) változtatható kondenzátorral hangolható. A (20) tekercs nagyfeszültségű vége az (1) elektródával, amely a helyi rezgések keltésére vezérlőrács gyanánt szerepe], a (22) kondenzátor útján van összekötve, amelynek az (1) ráccsal össze­kötött elektródája a (33) levezetőellenállá­son át földelve van. Azt találtuk, hogy a leírt kapcsolásnál a venni kívánt rezgések frekvenciaváltó- 70 zása esetén az erősítés lényegesen válto­zik, még pedig úgy, hogy a nagyobb hír­szórófrekvenciák vételénél a kimenő-ener­gia egészen alacsony értékre, bizonyos esetekben még nullára is csökken. A találmány azon a felismerésen alap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom