113188. lajstromszámú szabadalom • Csavar-rotor gyors járású axiális áramlású gépekhez

dig sugárirányban úgy befelé, mint kifelé csökken, oly ponton fekvő maximális értéktől, amely a tengelytől legfeljebb a normál középsugárnyi távolságban van. 5 A találmány célszerű megoldásában az emelkedési szög mindegyik szárny dolgozó' élén .a sugár mentén olymódon változik, hogy az emelkedésnek, a szárny szélességének és a sugárnak szorzata a 10 sugár egész hosszában lényegileg állandó. A szárnyak középsugara alatt az agy sugarának és a szárny külső végpontjához tartozó sugárnak a szárny dolgozó élén mért számtani közepét értjük. A szárny 15 dolgozó éle alatt ventilátor vagy propeller esetén a hátsó élt, szivattyú vagy kompresszor esetén a kiömlő élt, turbina vagy áramlóközeggel dolgozó motor esetén pedig a beömlő ólt értjük. Emelkedés 20 alatt a szárny dolgozó felületének emelkedési szögét értjük, mely 2 x r tang fi, amidőn is r azon pontnak a tengelytől való távolsága, amelyen! az emelkedést mérjük és |3 a szárny szöge, vagyis az a 25 szög, amelyet a szárny felületnek és a mérés pontján keresztülmenő áramvonalcsőnak metszésvonala zár be azzal a síkkal, amely az illető ponton merőleges az említett áramvonalcsőre. Ennélfogva tehát 30 hengerfelületalakú áramvonalcsövek esetén az emelkedés azon csavarvonalnak egymás után következő menetei közötti axiális távolság, amely csavarvonal a szárnyfelület azon helyében fekszik, ame-35 lyen az emelkedést mérjük. Egyszerű szerkezetű rotorszárnyak esetén a szárny szélessége adott sugáron a dolgozó élnek ezen sugáron lévő pontja és ti másik szárnyél azon pontja közötti tá-40 volság, amely ugyanazon áramvonalcsövön fekszik és amelyet az áramvonalesőnek és a szárny dolgozó felületének metszési vonalán mérünk. Ezen meghatározás kielégítő oly rotorszárnyak esetében, ame-45 lyeknél az áramvonalcső és a dolgozó felület metszése az áramvonalcsövek síkba való kifejtésén egyenes vonalat ad. Komplikáltabb szerkezetű szárnyak esetén, amelyeknél ezen metszésvonal a ki-50 fejtett áramvonalcsövön nem egyenes, ezen meghatározás nem adja meg a valóságos szárnyszélésség szigorúan pontos méretét. Ezen pontos móretet ugyanis úgy kapjuk, ha az élek két említett pontja §5 közötti egyenes vonalú távolságot az áramvonaloső kifejtésén mérjük. Mindennemű szárny számára tehát a szélességet helyesen úgy határozzuk meg, hogy ez a legrövidebb távolság, amelyet az áramvonalcső felületén mérünk a működő él- 60 nek az adott sugáron fekvő pontj icfc OS ct másik élnek ugyanazon áramvonalcsövön iekvő pontja között. Mindegyik szárny maximális szélessége célszerűen legalább a szárnynak az agyon 65 mért szélességénél 10% -kai nagyobb, a sugár és az emelkedés szorzata pedig legfeljebb akkora legyen, mint ugyanezen szorzat agy melletti értékének 90%-a. A szárny végén a számított szélesség egyenlő lehet 70 az agy melletti szélességgel, de ettől célszerűen legfeljebb 30%-kal el is térhet. A gyakorlatban rendesen kívánatos a szárnyvégek sarkait legömbölyíteni úgy, hogy itt a tényleges szélesség a számított szé- 75 lességnél valamivel kisebb. A szárny emelkedéSie a rotor axiális hossza mentén bármelyik áramvoínalcsőnél állandó lehet, azonban azon esetek kivételével, amidőn a középemelkedésnek az 80 átmérőhöz való viszonya igein kicsiny, rendesen célszerű, ha az emelkedés axiális irányban változik úgy, hogy az emelkedés a szárny működő élétől a másik éle felé, különösen a rövidebb sugaraknál fokoza- 85 tosan csökken úgy, hogy a szárnyfelület és az ehhez viszonyított fluidumáramlás között a legkedvezőbb beömlési szöget (legtöbb esetben 3° és 8° között) biztosítjuk. Az emelkedés axiális változásának 90 mérvét a rotor mindenkori használati céljának megfelelően állapítjuk meg, azonban rendesen célszerű az emelkedést a dolgozó éltől a másik él felé az agy közelében erősebb mértékben csökkenteni, 95 mint a rotor külső részein, ahol ily csökkentés esetleg nem is szükséges, vagy ahol szélső esetben a szárnyak végénél az emelkedés csekély növelése lehet kívánatos, így pl. szivattyú esetén, kedvezőtlen be- 10c ömlési szögek következtében, a beömlésnél előálló lökések elkerülése céljából gyakran kívánatos, hogy az emelkedés a szárny beömlési éle mentén közelítőleg állandó legyen, vagy az agy felé még gyen- wf gén csökkenjen is. A rotor szárnyainak száma a mindenkori viszonyok szerint változik. A szárnyak axiális vetületben, különösen a rotor belső részein egymást át is lapoLhat- n( ják, ha a rotornak nagy nyomások ellen kell dolgoznia. A szárnyak hengeres metszetei éltől-élig egyenletes vastagságúak lehetnek, de a keresztmetszet lencsealakú vagy áramvonalalakú vagy tetszőleges 111 más alakú is lehet, azonban a kellően