113175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gumitömlők előállítására

Megjelent 1935. évi október lió 15-én. _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113175. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Eljárás gumitömlők előállítására. S/urgrent Lajos hivatalnok Wienbei). A bejelentés napja 1934. évi március hó 29-ike. Ausztriai elsőbbsége 1933. évi julius hó 19-ike. A találmány oly gumitömlő, amelynek falában, meghatározott nyomószilárdság elérése céljából, egy vagy több erősítőbetét van behelyezve. Betétként, már isii mert módon, textilfonalakból vagy fémhuzalokból álló fonadékot vagy szövetet használunk. A külső gumiburkolat lehet sima, de elláthatjuk azt az előállításnál használt begöngyölitőszövet lenyomatával 10 is; lehet azonban recés is. Az ily tömlőket eddig szilárd magként használt egyenes tömlőtövisen, pl. aeélcsövön készítették, miért is csak korlátozott hosszban, vagyis a tövisnek, illetve' a 15 vulkanizáló kazánnak megfelelő hosszban voltak előállíthatók. A találmány célja ily tömlőknek tövis nélkül ós korlátlan hosszban való előállítása ós pedig olymódon, hogy a tetszés szerinti módon, pl. a 20 tömlőkészítőgópen fecskendezéssel készített tömlőbelet folyékony vagy gáznemű nyomóanyaggal megtöltjük és ebben az állapotban egy vagy több erősítőbetéttel, azután egy külső gumiréteggel látjuk el 25 és végül vulkanizáljuk. A tömlőbél, amely a tömlő lényeges alkatrésze, a tömlő további előállításánál ' tövisként szerepel, úgyhogy külön tövisre, szilárd magra nincs szükség. B gumiból 30 készült tömlőbélnek bizonyos nyomó- és húzószilárdsággal kell bírnia, hogy a további megmunkálásra alkalmas legyen. A nyomószilárdságot vulkanizálatlan állapotban is eléggé ellenálló gixmianyag al-35 kalmazásával vagy kevésbbé sízilárd anyag részbeni elővulkanizálásával érjük el, a húzási szilárdságot pedig textilanyagból : vagy fémből való hosszirányú fonalak alkalmazásával, amelyeket a tömlőbél körül 40 a tömlőfal belsejében vagy felületén, egyenletesen elosztva, oly számban alkalmazunk, hogy összességükben éppen ele gendő szilárdságot nyújtsanak ahhoz, hogy az ilymódon előkészített belet az erősítőbetétekkel és a fedőgumival ellát- 45 hassuk, anélkül, hogy az önmagában könnyen nyúló tömlőbél hosszirányú nyúlása a további munkát megnehezítené vagy lehetetlenné tenné. A tömlőt a találmány szerint a követ- 50 kező módon állítjuk elő. A tömlőbelet valamely ismert eljárással, rendszerint tömlőfecskendező géppel elkészítjük ós szükség esetén, ugyancsak ismert módon elővulkanizáljuk. A hosz- 55 szanti fonalakat már a tömlőbélnek, pl. a tömlőkészítőgópen való előállításánál, a fecskendezőfej elhagyása után vagy még egyszerűbb módon csak utólag, az erősítőbetétek elhelyezésekor behelyezhetjük. 60 Ezt á tömlőbelet bizonyos nyomáson lévő gáznemű anyaggal, pl. levegővel vagy folyadékkal, pl. vízzel, megtöltjük, amely nyomás függ a tömlőbél falvastagságától és belvilágától és 0.5—1 atm, lehet; az így 65 megtöltött tömlőbélre egy vagy több erősítőbetótet helyezünk, amikor is a nyujtószá,lakat, pl. a fonógépen befutó fonalként, esetleg egyidejűleg rögzítjük a tömlőbél külső falán. Ez erősítőbetétek ismert mó- 70 don állíthatók elő, pl. két, ellenkező irányban tekercsalakban haladó fonal- vagy szalagréteggel való körülfonással. A bél és a rajta lévő gumirétegek jó kötésének elérése céljából előnyös, ha az erősítőbeté- 75 teket olymódon állítjuk elő, hogy az alatta lévő gumifelületet csak részben fedjék. A betétekkel ellátott tömlőbelet a ráhelyezendő gumiréteggel való jó kötés elérésére gnmioldattal egyszer vagy több- 80 szőr bekenjük vagy pedig már a körülfonás előtt vezetjük át a tömlőbelet egy