113157. lajstromszámú szabadalom • Önműködő-lőfegyver

Megjelent 1935. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 113157. SZÁM. — XlX/a. OSZTÁLY. Önműködő lőfegyver. Ivar Ioseph Stáck kapitány és Axel Torsten Lindfors kapitány, mindketten Stockholm-ban. A bejelentés napja 1934. évi november hó 20 ika. Svédországi elsőbbsége 1933 évi november hó 22-ike. A találmány önműködő lőfegyver, a zá­várzattokban való el reteszelésre billent­hető vagy a hossztengellyel párhuzamosan eltolható tömbzávárzattal, amelynél a zá-5 várzat mozgásának szabályozására az utóbbin csuklóstag van, amelyet tüzelés­kor a csőfurat tengelyével párhuzamosan ide-oda mozgatott hajtóelem működtet, részben, hogy a esuklóstag a závárzatot a 10 závárzattokka.l való elreteszelő kapcsolat­ból felszabadítsa, részben, hogy hátrafelé, nyitott helyzetébe húzza. A találmány értelmében a csuklóstag a hajtőelemmel is csuklósan kapcsolódik 15 úgy, hogy a závárzat a hajtóelem és a csuklóstag közvetlen működtetése révén mellső helyzetébe vezethető és a závárzat­tokkal való elreteszelő kapcsolatba hoza­tala céljából benyomható legyen. 20 A csatolt rajzok a találmány példakép­pen! megoldási alakjait tüntetik fel, még pedig az 1. ábra a fegyver egyik részének függő­leges hosszmetszete, zárt závárzattal. A 25 2. ábra az előbbinek megfelelő metszet, nyitott závárzattal. A 3. ábra a 2. ábra III—III vonala sze­rinti keresztmetszet. A 4. ábra az 1. ábra IV—IV vonala sze go rinti keresztmetszet. Az 5. ábra a 2. ábra V—V vonala szerinti metszet. A 6. ábra egy eltérő kiviteji alaknak az 1. ábrának megfelelő részlete metszet-35 ben. A 7. ábra ugyanezen kiviteli alaknak, a 2. ábrának megfelelő részlete metszetben. A 8. ábra a 6. ábra VIII—VIII vonala sze­rinti keresztmetszet. A 9. ábra a 7. ábra IX—IX vonala szerinti ÍO metszet, végül a 10., 11. és 12. ábra más megoldási alakok egy-egy részletét vázlatosan tünteti fel. Az (1) závárzat, ismert módon, a (2) zá­várzattok furatában, a csőfurat tengelyé vei párhuzamosan eltolható. A závárzat legmellső helyzetében a (3) hengeres tol­data révén, hátsó végének a závárzattok (4) mélyedésébe való sülyesztésével (1., 2. és 3. ábra) elreteszelődik. Az (1) zároló- 50 nak a kibillenés irányában lévő, a lövés­kor az erőket felvevő (1') támaszkodó fe­lülete és a (2) závárzattoknak megfelelő (2') támasztó felülete gyengén kúposak, hogy a závárzatban lévő félhengeralakú 55 üreg és a závárzattokon lévő megfelelő nyúlványból álló (5) forgástengely körül lengő závárzat szabadon, egészen a (2') el­lentámasz elé betolható és a lövésnél, a závárzattokban önzáró legyem, amit úgy 60 érünk el, ha az (1') és (2') elreteszelő felü­letek ellreteszelési szöge, a súrlódási szö­gön bellii fekszik. A závárzat mozgásait a (6) csuklóstag vezérli, mely a feltüntetett megoldásnál 65 egyetlen csukló-hevederből áll, de állhat két egymással párhuzamos hevederből is. A Gsuklóstagot a (13) csap a závárzat vil­laalakú (8) hátsórészével, a (7) csap pedig a. (9) gázdugattyú (10) fülével csuklósan 70 köt össze (1. és 4. ábra). A gázdugattyút hátsó végével a (44) vezetőrúd (12) gyűrű­jére támaszkodó (11) zárórugó állandóan előre nyomja, mim ellett a dugattyú és a csuklóstag az (1) závárzatot a zárt és elre- 75 teszelt helyzetbe juttatja (1. ábra). A találmány lényegének megváltozta­tása nélkül a csuklóstag mozgócsövű fegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom