113127. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aránylag rövid elektronsugárcsövekkel nagy képfelületek létesítésére a távolbalátás, képtelegráfia céljaira
Egy- vagy többfokozatban nagyítandó, nyugvó-, valódi képről, pl. a távolbalátáshoz, vagy képtelegrafiához használt vevőkészüléknél egyáltalában nincs szó, hanem 5 a valódi kép síkjában, a let ap int ásnak megfelelően, egymásután, pontonként létesülnek a világosabb, vagy sötétebb elektronképelemek. A letapintási időszakban keletkező elek-10 tronképek nagyításával már most éppen a távolbalátás és a kép táviratozás céljaira egészen sajátos, eddigelé ismeretlen és meg nem valósított műszaki hatások érhetők el. Az elektronkópnek az elektronsugárcső-15 beni nagyításával, az első képsíknak a második képsíkra vetítése útján, a cső szerkezeti hossza sokkal kisebb lehet annál a hossznál, melyet ugyanakkora elektronkép közönséges csőben közvetlen elő-20 állítással igényelne. Ez a nagyítás viszont lehetővé teszi, hogy az első elektronkép bármily kicsiny legyen, ami megkönnyíti a pontos vezérlést, csökkenti a szükséges vezérlőfeszültségeket és a terelőlemezek 25 nagyságát és kapacitását, redukálja a cső előállítási költségét és végül megkönnyíti ós egyszerűsiti a cső üzemét. Ahogy optikai lencsék egymásmögé kapcsolásával módunkban van valamely lát-30 ható tárgy nagyítását tág határok között fokozni, éppen úgy lehet a közvetlenül nem látható elektronképet, pl. egy, vagy több — szintén nem látható — közbenső kép útján, igen tág határok között meg-35 nagyobbítani, mégpedig az elektroncsőnek aránylag csekély szerkezeti hossza mellett. A találmány a legkülönbözőbb szerkezetű elektroncsövekkel kapcsolatban használható. 40 Az 1—3. ábrák több ily csövet szemléltetnek. Az 1. ábra szerinti elektronsugárcső távolról vehető képek adószerkezeteként használható. A (10) vákuumcső alsó vége tölcséralakúan bővül. A (12) izzókatóda gerjesztette elektronoknak a (13) anódhoz jutását a (13) anód ós a katód között fekvő (14) telep feszültsége gyorsítja. A (13) anódból kilépő 50 elektronsugárnyalábot, a találmány szerint, a (15) gyüjtőtekercs nem a csőzáró (16), hanem a csőben fekvő (17) síkba, az „első képsíkba" koncentrálja. A sugárnyalábot a (18, 19) elektródapárok, ismert 55 módon, úgy vezérlik, hogy a fókusz az első (17) képsíkban szinus-, vagy zeg-zugos vonalat ír le. Ennek a vonalnak képét már most a pontosan beállítható (20) gyűjtőtekercs a (16) síkban, felnagyítva ábrázolja. A (16) síkban elrendezett (21) foto- 60 cellasorozaton az átviendő (22) képet, ismert módon, (23) üveglencsével jelentetjük meg. Az egyes képpontok különböző világosságának megfelelő erősségű áramlökések, a közös (24) anód útján, ismert mó- 65 don, a (25) erősítőcső rácsára kerülnek és pl. nagyfrekvenciájú adókészülék modulációjára használtatnak fel. Itt a találmány előnye az, hogy egyforma csőhosszúságnál nagyobbszámú fotocella, tehát az átviendő 70 képnek finomabb raszterezése érhető el. A 2. ábra távolbalátó adócsőnek más kiviteli alakja. Az átviendő (22) tárgyról, a <23) lencse segélyével, a (26) csőablakon át, aránylag 75 kis képet vetítünk a (27) fényelektromos rétegre (katódára.) A fényelektromos (27) réteg egyes pontjaiból, megvilágítási erősségükhöz képest nagyobb, vagy kisebb számban kilépő elektronokat — amelyek go az optikai képnek megfelelő elektronképet alkotnak — a (28) rácsanód a (14) telep feszültsége folytán gyorsítja. A (27) fényelektromos réteg ennél a megoldásnál az első képsík. Ez utóbbinak elektronképét — 85 az 1. ábra szerinti elrendezéstől eltérőleg — egyidejűleg, az egészet, a (20) gyűjtőtekercs segélyével, a második (16) képsíkon jelentetjük meg és ugyancsak az egészet, a (18, 19) terelőlemezekkel vezérelve, zeg- 90 zugos úton eltoljuk és a helytálló (29) elektródának csúcsával letapintjuk. Az áramingadozásokat, ismert módon, a (25) erősítőcsőbe vezetjük. A (27) katódhoz igen közel hozott (20) 95 gyüjtőtekercs útján eszközölt nagymérvű erősítés lehetővé teszi, hogy a (27) képfelület és ennek folytán a belőle kiinduló sugárnyaláb keresztmetszete igen kicsiny legyen; ennek folytán a terelőlemezek igen 100 kicsinyek és csekély kapacitásúak lehetnek. A nagyfokú erősítés ellenéire az adócső szerkezeti hossza aránylag csekély. A 3. ábra oly vevőcső, amelynek alsó része tölcséralakúan bővül. Az elektronokat a 105 (12) izzókatóda a (14) telep és a (13) anód segélyével gerjeszti. Az elektronsugárnyaláb erősségét a (32) ellenző nyílásában a (33) vezérlőelektróda az adóba érkező áramingadozások ütemében változtatja. A no (32) ellenző nyílását, a talámány szerint, a (15) gyüjtőtekercs a csőben fekvő első (17) képsíkban keletkezteti. Ennek a képpontnak a (18,19) terelőlemezekkel foganatosított oldalirányú vezérlése és a (33) elektródával egyidejűleg foganatosított erősségvezérlése folytán a (17) síkban elektronkép keletkezik. Ezt a képet a (17)
